Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
VII. Összefoglalás
236 Összefoglalás ségek voltak. A párt szavazóbázisa - az OKP-val összehasonlítva - inkább vidéki jellegű volt. Legfőbb támogatói a vagyonosabb falusi paraszti rétegek voltak. Az országos választásokon mindig koalícióban indult a Szepesi Német Párttal, később az OKP-val is, így nehéz pontosan megállapítani országos befolyását. Biztosra vehető azonban, hogy a szepességi szavazatokat a német párt biztosította. A Szepesi Német Párt nagy befolyással bírt a Tátra alján, ez azonban alig terjedt túl egy-két járáson. A húszas években a szepességi németek 80-90 százaléka a magyar-német pártkoalíciót támogatta. Más vidékek, például Körmöcbánya német lakosságára, alig volt hatással. A harmincas évek második felében már a Szepességben is meg kellett küzdenie a zipser szavazatokért a Szudétanémet Párttal, amely Szlovákiában is terjeszkedett. Külön kell szólnom a szlovákiai északi városok gyakran háromnyelvű lakosságának szavazói magatartásáról. Ezekben a városokban a népszámlások csupán csekély és folyton csökkenő számú magyarságot mutattak ki. A választási eredmények azonban ennek ellenére meglepően kedvezőek voltak a magyar pártok és koalícióik számára, hiszen az olyan városokban, mint Eperjes és Besztercebánya, ahol a hivatalos népszámlálások szerint csupán néhány százaléknyi magyar és német polgár élt, 5-10, sőt 15 százalékos eredményeket könyvelhettek el a magyarok. Ez a jelenség a történelmi kulturális hagyományokban gyökerezik. Szvatkó Pál szlovákiai magyar publicista 1934-ben erről így írt A szlovenszkói magyar középosztály című tanulmányában: „Vannak bizonyos rétegek Szlovenszkón, amelyeket kizárólag a magasrangú magyar szellemiség és a megszeretett elegáns életforma tart a magyarság oldalán. Ilyen réteg például a zsidóság egy része, a szepességi németség és egyes szlovenszkói városok háromnyelvű középosztálya. Szlovenszkó déli, keskeny sávján a városok magyar nyelvűek, északi keskeny sávján szlovák nyelvűek, de a középső széles sávban a polgárság ősidők óta háromnyelvű (...) Ilyen Nagyszombat, ahol a népszámlálás 23 945 lakosból 901 magyart, 1134 németet 1319 zsidót és 2271 bevándorolt csehet mutat ki. Itt a háromnyelvű réteg a magyarok, németek a zsidók és bizonyos szlovák határelemek bevonásával körülbelül 4-5 000 ember, azaz csaknem a teljes középosztály. Nagyszombatban az elenyészően kicsiny magyarság és németség ellenére még mindig 761 magyar és német lapot adnak el naponta az 1835 szlovák és cseh újságpéldánnyal szemben, amely statisztikánál azonban figyelembe kell venni, hogy az utóbbiak között körülbelül 1000 példány egészen olcsó 20 filléres jelentéktelen néplap szerepel, míg a 366 eladott magyar lappéldány legnagyobb része drága és komoly újság.”798
