Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
VI. A revízió felé
218 A revízió felé ma is felmerült a folyamat során. „Kétségtelen, hogy az egyesítés végrehajtása kisebb-nagyobb helyi torzsalkodásokkal járt. Ahol kér. szoc. és nemzeti párti szervezetek voltak, az volt a helyzet, hogy a kér. szocok a szegényebb néprétegeket (zsellérek, cselédek) vallották magukénak, míg a falu módosabb elemei a Magyar Nemzeti Párt hívei voltak, akik az egyesítés folytán vezető pozíciókat vindikáltak maguknak. A helyi pártszervezetek egyesülése következtében kevesebb tisztség kerülhetett elosztásra, tehát fokozott figyelmet kellett fordítani a személyi érzékenységek tiszteletben tartására és a hiúságok kielégítésére.’’733 Az Országos Keresztényszocialista Párt szlovák és a német osztálya nem vált ki az egyesülés után, de a helyzet nem volt nyugodt a pártban. „Az egyesült pártban helyet foglaló német és tót hívekre pedig Henlein felvidéki pártja a Karpathendeutsche Partei, illetve a Hlinka párt pályázik. Kétségtelen, hogy az egyesült pártnak inkább magyar karaktere lévén a nemzetiségek nehezen találják meg benne helyüket.”734 A pártban azonban felszínre kerültek a felekezeti ellentétek is. Szüllő Géza például arról számolt be 1937 januárjában, hogy a református képviselők többször is szót emeltek a párt helyiségében a falra festett kereszt ellen.735 A katolikus papok egy része is szervezkedett, és megalapították a Magyar Katolikus Tanácsot, amelynek az élén Lelley Jenő, az OKP korábbi elnöke és Tyukoss János pozsonypüspöki plébános állt.736 A szervezet célja az OKP befolyásának csökkentése volt a magyar katolikusok körében. Az egyetemi ifjúság problémája egyre jobban aggasztotta a magyar pártokat. Szüllő egyik Magyarországra írt levelében például felháborodottan számol be a pozsonyi főiskolások között szerzett tapasztalatairól. „Meglátogattam a pozsonyi menzát. Az egyik fiatalember a Sziklay felolvasása után tartott debat-ban azt mondotta a legjobb hiszemmel, hogy a magyar testvértelen nép, semmi jövője nincs, egész más a román, akinek francia rokonsága és más a cseh és a szlovák, akinek a szláv rokonsága életerőt ad. A másik azt mondotta, hogy Magyarország nem megcsonkított állam, de inkább egy hulla, amelynek a fejéből kioperálták az agyvelőt, akkor, amikor az emigrációt megteremtették.”737 Sürgős intézkedést kért az ügyben. Belpolitikai szempontból a pártnak két fontos döntést kellett meghoznia: egyrészt hogyan viszonyul a Szudétanémet Párthoz, másrészt hogyan viselkedjen a kormány közeledésével kapcsolatban. A németkérdéssel kapcsolatban Szüllő 1937 májusában világosan megfogalmazta az álláspontot. Egyrészt óvatosságra int, hiszen a német terjeszkedés a magyarságra is veszélyes. „A hitlerista »Auslanddeutschtum« feltétlenül fenyegeti az egész világon minden államnak a határait, mert hiszen Hitler azt tanítja a »Mein Kampf«-
