Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
V. A pártegyesítés
194 A pártegyesľtés gondolni és fgy a magyar tervek veszélybe kerülhetnek” - állapítja meg a rendőrségi jelentés.660 Szüllő berlini tárgyalásairól a magyar pártok 1932. február 7-én tartott közös parlamenti klubülésén számolt be. Az ülésen részt vettek a szudétanémet pártok képviselői is, akikkel megegyeztek közös ülések tartásában, a kormány elleni közös fellépés összehangolásában. Részt vett a parlamenti klub ülésén a keresztényszocialista párt új elnöke, Esterházy János is, aki nem volt képviselő. Esterházy az ülésen beszámolt országos körútjáról és az ifjúság megszervezésére irányuló terveiről. A klub nem hagyta jóvá tervét, hogy egy szervezetbe tömörítsék a két magyar párthoz kötődő ifjúságot. A megegyezés értelmében mindkét párt külön szervezi ifjúsági mozgalmát. További témája volt az ülésnek a ruszin Autonóm Földműves Szövetséggel való együttműködés. Kurtyák Iván halála után Bródy Andrással keresték a kapcsolatot, hogy a párt továbbra is együttműködjön a magyar pártokkal. Erről néhány nappal később megegyezés született. Bródynak rendszeres anyagi támogatást ígértek, aki cserébe megígérte az autonómiatörekvések összehangolását, és azt, nem kezdeményez a magyar pártok tudta nélkül tárgyalásokat más pártokkal.661 A német pártokkal az együttműködés csak kisebb mértékben és nemzetgyűlési szinten valósult meg ebben az időben. A szudétanémet pártokkal való együttműködés egyik legnagyobb akadályát éppen azok gyors terjeszkedése jelentette Szlovákiában a harmincas évek elején. Az Országos Keresztényszocialista Pártban szerveződő pozsonyi németek és a Szepesi Német Pártban helyet foglaló szepesi németek mindig a magyar a pártok szavazóbázisát jelentették. Amikor a nagynémet eszme térhódítása ezeken a területeken is megindult, éppen Nitsch Andor, a szepesi párt vezére, aki korábban leginkább szorgalmazta az együttműködést a szudétanémet pártokkal, támadta az azokkal történő együttműködést. Az 1935-ös választások előtt már nyíltan agitált a szudétanémetek ellen. „Hangsúlyozta, hogy a szlovenszkói németség érdekei teljesen eltérőek a szudétanémet érdekektől, ezért az itteni németség nem támogathatja a szudétanémet pártokat.”662 Egy új német párt létrehozását is javasolta a magyar kormánynak 1935 elején, amely útját tudná állni a Henlein-mozgalom szlovákiai terjeszkedésének.663 Szüllő Géza, aki állandóan ellenezte a szudétanémetekkel való együttműködést, 1935 májusában a választások előtt így foglalta össze politikája lényegét: „az asszimilálás ellen védekező szlovákokat pedig felbátorítani és velük együtt hirdetni az autonómiát mint sine qua nont s így a partikuláris Szloveszkóról le nem menni és át
