Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
IV. Szüllő Géza elnökségének időszaka
Magyar kisebbségi politika 1925 után 135 bálta a pártot saját befolyása alá vonni. A hazai magyar sajtó nagyrészt Szent-ivány kezében volt. Sürgősen dönteni kellett a párt parlamenti klubjának és politikai irányvonalának kérdésében. Az OKP végrehajtó bizottsága 1926. február 10-én tartotta ülését Pozsonyban. Szüllő Géza itt elhangzott beszédében fogalmazta meg a további utat. „A klub nálunk parlamenti tényező s a politikai párttal tulajdonképpen majdnem ugyanegy. (...) Vagyis a klubba való tartozás több a kooperációnál és több a koalíciónál. Ez az oka annak, hogy én nem mentem bele abba a gondolatba, amit a magyar nemzeti párt helyesnek fogadott el, hogy egy klubba egyesüljünk a szudétanémet pártok több részével, hanem fenntartottam mint önálló pártot a keresztényszocialista pártot egy önálló parlamenti klubban (...) másik kérdés, amellyel foglalkozni akarok az, hogy rámutassak arra, hogy a bekövetkező parlamentáris működésnél milyen irányt akarunk követni: A legszélsőbb ellenzékit.” Ez világos beszéd volt. Kijelentette azt is, hogy hajlandó keresni az együttműködést a Magyar Nemzeti Párttal, de ennek „tartalmi nehézsége” van, és ez a reálpolitika. „A reálpolitikától félek azért is, mert a reálpolitikában való gazdasági megnyugvás ellankaszthatja a nemzeti öntudatból fakadó ellenállást."461 Az ülésen mégis döntés született arról, hogy egy háromtagú bizottság fog tárgyalni a Magyar Nemzeti Párttal az esetleges együttműködésről. A rendőrségi jelentések is beszámoltak az ellenzéki magyar pártok közötti nézeteltérésekről. A végső következtetésük azonban az volt, hogy mindkét pártot Magyarországról támogatják, és mindkettő azonos célért küzd különböző eszközökkel. Nem kell túl komolyan venni ezeket az ellentéteket.462 A nyelvtörvény végrehajtó kormányrendelete körüli tavaszi nemzetgyűlési vitákban a két párt egységes álláspontra helyezkedett. Ennek lényege az volt, hogy már a nyelvtörvény is szűkítette az 1919-ben megkötött kisebbségi szerződésben lefektetett jogokat, az elmúlt években hatósági intézkedések következtében (például a járáshatárok megváltoztatásával) pedig további magyar csoportok estek el az anyanyelvhasználat jogától. Az elkészült nyelvrendelet ezt az állapotot konzerválja. „Mi a legnyíltabban és a legfélreérthetetlenebbül kifejtettük véleményünket, hogy a nyelvrendelet egyszerűen kodifikálja azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a magyarság nyelvi téren esztendők óta szenved, tiltakozunk alapvető intézkedéseinek egész sora ellen és kifejeztük aggodalmunkat, hogy a kormány még ezt a rendeletet sem fogja becsületesen végrehajtani, mint ahogy a nyelvtörvényt sem vette komolyan.”463 Valójában a nyelvrendelet - kétségtelenül meglévő hiányosságai ellenére - előrelépést jelentett, hiszen egyértelművé tette a kisebb
