Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Dr. Tóth Béla: A Magyar Kamara, telepítések a 18. sz. első harmadában Magyarországon és ami mögöttük van
A Magyar Kamara, a telepítések a 18. sz. első... láriához juttatták el. És a válasz is a magyar királyi kamara kikerülésével érkezett. Ami folyamodó leveleket ismerünk, azt elsősorban a bécsi levéltárak és a magyar főúri levéltárak anyagai őrizték meg. A másik oka az iratnélküliségnek abban keresendő, hogy a letelepítésben résztvevő, az embereket elbocsájtó, ill. befogadó megyék és a földek régi és új urai között hatalmas érdekellentétek feszültek. Hiába voltak emberben bőségesen ellátva a nyugati határszélhez közeli és a felvidéki vármegyék (Pozsony vármegyében 88 ezer, Nyitra vármegyében 125 ezer, Sopron vármegyében 85 ezer és Vas vármegyében 118 ezer lakos volt az 1720-as, megbízhatósága szempontjából sokak által vitatott népszámlálás szerint), az e területek megyéi az adóalap elvesztését látták minden egyes ember elengedésében, a főurak pedig a munkaerő jelentős csökkenésétől tartottak. Nekik tehát elemi érdekük volt a munkaerő, az adózó megtartása. A lakossághiányban szenvedő Duna-Tisza-közi, Dél-Alföldi megyék, a Temesi terület újonnan birtokhoz jutó urai pedig abban voltak érdekeltek, hogy minél több munkára fogható ember telepedjen meg birtokain. Ezt az ellentétet nem lehetett feloldani. így, ha sor is került a hazai lakosság áttelepítésére, az csak nagyon kis számban, titokban történt. Ezekről természetesen semmiféle dokumentum nem készült. Beszélnünk kell még egy óriási akadályról, a Neoaquistica Comissio létrehozásáról. Ez, a tevékenysége révén rövidesen hírhedtté vált telepítési bizottság I. Lipót király kezdeményezésére alakult meg 1690. aug. 11-én azért, hogy a törököktől visszafoglalt területek birtokviszonyait rendezze. 1715-ben a X. t.c. Pozsonyban, Kassán és Zágrábban három újabb neoaquistica comissiot állított fel, majd az 1723. évi XIX. t.c. a bizottságok által végzett ügyeket a királyi ítélőtábla elé rendelte, kimondva a Cili. t.c.-ben, hogy a visszaszerzett javakat a korábbi birtokos családoknak adják vissza. A Neoaquistica Comissio eltörlésére azonban csak 1741-ben, a XXI. t.c - ben került sor. A bevezetőben említett Habsburg praktikák egyike volt ennek a bizottságnak a létrehozása. A magyar jog és törvények szerint ugyanis a törököktől bitorolt birtok visszaszerzett tulajdon volt, míg az osztrák álláspont szerint meghódított terület. Meghódított, hiszen a török uralom előtt kizá-93
