Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)

Weinbergerová Mária: Zsidó települések Szlovákia területén

Zsidó települések Szlovákia területén tevődött össze. II. József németesftő szándékainak szelle­mében német vezetéknevet kellett választaniuk. Mindegyik nős férfinak, mint családfőnek az egész család vezetékne­vét kellett viselnie. A férjezett nők a férjük nevét, a lányok pedig az apjuk nevét viselték. Megtiltották a zsidó nevek használatát és elrendelték a zsidó anyakönyvek német nyelven való vezetését. A vezetéknevek németesítése a zsi­dók elnémetesitéséhez vezetett. A német vezetéknevek többsége szlovák környezetben ugyan idegenül hat, de hor­dozóját megbízhatóan azonosítja. A mozgásszabadság népvándorlást idézett elő, mely többnyire a nagyobb központokba irányult a kisebb város­kák és falvak rovására. Dél-Szlovákiából sokan Budapest­re, Nyugat-Szlovákiából pedig Bécsbe távoztak, de nem mindegyikük hagyta el az országot. A nagybirtokokon to­vábbra is sokan megmaradtak mint bérlők, üzletesek, szeszfőzdések, kocsmárosok. Ezzel összefüggésben igaz, hogy a zsidók foglalkozásuk kiválasztásának százéves kor­látozása hozzájárult ahhoz, hogy kitűnően tudtak tájéko­zódni az üzlet és a pénz világában. A továbbra is fennálló zsidóellenes hangulathoz gyakran hozzájárult az egyes sze­mélyek - a falusi kocsmáros vagy boltos magatartása is. Ez a hangulat időnként akár nyílt ellenszenvvé is válhatott. Több zsidó vállalkozó a gazdasági élet néhány területén ve­zető szerepet játszott - a fafeldolgozó iparban, a szeszgyár­tásban, a gyümölcs- és tejfeldolgozó iparban, a cukorgyár­tásban. Elmondhatjuk, hogy teljes mértékben hozzájárultak az ipari ágazatok kiépítéséhez. A hagyományos foglalkozá­si ágak közé tartozott az orvosi és az ügyvédi pálya. Az 1848-as események a zsidók számára újabb jogokat és szabadságokat hoztak magukkal. Míg II. József uralko­dása alatt elnémetesítették őket, most az egyenjogúságot a magyar nemzetiséghez való jelentkezésük által nyerhet­ték el. Itt is azonban szükséges az egyes régiók megkülön­böztetése, értekező nyelvként egyaránt lehetett volna a magyar, a szlovák, a német vagy a jiddis nyelv. A zsidók számára évszázadokig legfontosabb volt a val­lásuk megőrzése.Többségük ugyanis szigorúan vallásos volt. Az osztrák-magyar kiegyezés után elnyerték a teljes polgári és jogi egyenlőséget. Különösen fontos volt szá­mukra a bányavárosokban való letelepedési tilalom feloldá­sa. A mai Szlovákia területén már ebben az időben néhány 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom