Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)

Jozek Klačka: Horvátok belelepülése Nyugat-Szlovákiába

Horvátok betelepülése Nyugat-Szlovákiába Szt. Kozma és Szt. Damján tiszteletére szenteltek fel (a bú­csút minden évben szeptember 27-én tartották). A nyugat-szlovákiai horvátok asszimilációja, beolvadá­sa már a 17. században elkezdődött. Először azokon a he­lyeken, ahol elszórtan, kisebbségben éltek, a városokban. Elsőként a kisnemesség és a magasabb műveltségi szint­tel rendelkező réteg (bírák, tanítók, iparosok) asszimiláló­dott a jobb érvényesülési lehetőség elnyerése végett. A be­olvadási folyamat a 18. században erősödött föl, amikor a falvakból eltűnnek a horvát lelkészek. A legellenállóbbak a közép- és kisparasztok (földművesek) voltak, akik a horvát telepesek legnépesebb rétegét képezték. A horvátok azon­ban sehol sem alkottak kulturális és politikai jellegű nem­zeti egységeket. így Pozsony és Nyitra megyék a 18. száza­di népszámlálás idején egy horvátot sem tüntetnek fel. /32/ A 20. század elején a lakosság anyanyelv szerinti nemzetiségi összetételének statisztikai kimutatásában Po­zsony megyében 2 111 lakos vallotta magát horvátnak, ami a megye összlakosságának 4,93%-át teszi ki. /33/ A monarchia felbomlása után a statisztika csak a csehszlo­vák nemzetiséget ismeri el. A horvát telepesek asszimilá­ciója annyira elterjedt, hogy horvátul már csupán a dévényújfalui, hidegkúti, lamacsi és horvátgurabi családok­ban beszéltek. A 2. világháború után a hidegkúti és a lamacsi családok is beolvadtak, azonban az országhatár megváltozásával a horvát ajkú nyugat-szlovákiai falvak szá­ma Dunacsún és Jándorf községekkel bővült. A dunacsúni, dévényújfalui, horvátgurabi és jándorfi családokban mind­máig horvátul beszélnek. Míg az őshazát, Horvátországot a 16-17. századi korabeli források a „néhai dicső Horvát Ki­rályság maradványainak a maradványának“ nevezték, a fent megnevezett négy helység ma az egykor Nyugat-Szlo­vákiába települt horvátok új hazájának a maradványának a maradványa (reliquiae reliquiarum). 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom