Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Jozek Klačka: Horvátok belelepülése Nyugat-Szlovákiába
•COR“" Jozef Klačka Horvátok betelepülése Nyugat-Szlovákiába Szlovákia 16. századi történelme tele van olyan forradalmi eseményekkel, melyek következményei nem csupán az akkori Magyarország és Szlovákia fejlődésének sajátosságait határozták meg. E korszak fő jellemzője a feudális anarchia, a központi királyi hatalom hanyatlása, ellentétek és viszályok a nemesség felső, középső és alsó rétegei, a kisnemesség között, valamint az állam megőrzése iránti közömbösségük, a feudális gazdasági viszonyok válságba jutása, és a vagyonszerzés új útjainak keresése. Ez a politikai és erkölcsi bomlás előbb a Dózsa-féle parasztlázadást idézte elő 1514-ben, később a bányászfelkelést (1525-26- ban), majd a mohácsi katasztrófába torkollott (Szulimán török szultán 1526. augusztus 29-én vereséget mért a magyar seregekre). A török hódítók nem sokkal ezután elfoglalták Budát, majd uralmukba kerítették az egész magyar Alföldet, és a mai Szlovákia déli részeit. A mohácsi vereség a középkori magyar állam felbomlásának kezdetét jelentette. II. Lajos halálával megszűnt a cseh-magyar perszonális unió. A török seregek ideiglenes visszavonulása után az ország nagy része Szapolyai János magyar főnemes és erdélyi fejedelem kezében volt. I. Miksa császár és Jagelló Ulászló király 1515-ben kelt szerződése értelmében, mely biztosította a Habsburgoknak a magyar trón öröklési jogát, a magyar trónt Habsburg Ferdinánd főherceg igényelte. 1526 októberében Szapolyai János Tokajban uralkodóvá választatja, majd novemberben Székesfehérvárott királlyá koronáztatja magát. A pozsonyi országgyűlés 1527 novemberében Ferdinándot választja királlyá. Ferdinándot támogatták a nővére, Mária pozsonyi udvarában élő főurak is. /I/ Ferdinándot cseh királynak is megválasztják és a horvát rendek is elfogadják királyuknak. V. Károly császár 1527 tavaszán 40 000 zsoldos ka-25
