Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Eva Vrabcová: Az első földreform és a belső kolonizáció a Csallóközben
Eva Vrabcova jai Pálffy, a nagylégi Benyovszky, a beketfai Pálffy valamint a Tősze majori Pachar birtok felosztásával és a tonkházai ingatlanok cseréjével alakult Tonkháza, Bélvata, Nagylég, Csenke, Vajasvata, Előpatony, Benkepatony és Felsőpatony kataszterében. 1929-ben a telepnek 310 lakosa volt. Az 1936. október 10-én készült felmérés szerint a telepen 61 család élt. 3-tól 20 hektárig terjedő ingatlanon gazdálkodtak, összesen 746,0948 hektár területen. 1938- ban a telepet már önálló községként tartották nyilván, ahol többségében morva (26 család) és szlovák (25 család), de magyar (9 család) és cseh (1 család) telepesek is éltek. Többségben római katolikus vallásúak voltak. A gazdasági bizottság első elnöke Rafael Mikloš volt, akit 1933-ban Ľudovít Huja váltott fel. A községben lévő kb. 60 gyermek számára egyosztályos szlovák tannyelvű iskola létesült. Az iskolán kívül tűzoltóegyesület, fogyasztási szövetkezet és egy 207 kötettel rendelkező könyvtár működött a községben. Az első bécsi döntés értelmében 1938-ban Magyarországhoz csatolták. A második világháború után közigazgatásilag Tonkháza része lett, majd 1955-ben önállósult. 1976 és 1990 között Bláhová község része volt, azóta ismét önálló község. Hurbanová Vés eredetileg Szigetmajor területén jött létre, de hozzá tartozott Maholánypuszta is. A telepen elhelyezett telepesek Morvaországból, Mijaváról és Nagypetrősről (Prietrž) érkeztek. A somorjai, beketfai és szenckirályfai Pálffy birtok felosztásával jött létre. Magába foglalta Alsójánok, Nagymagyar, Pénteksúr és Egyházfa (Hasvár) kataszterének egy részét. A 42 telepescsaládnak az állam összesen 447,7397 hektár mezőgazdasági földingatlant juttatott. A legtöbb család (30) szintén 3-tól 20 hektárig terjedő juttatásban részesült. Ketten rendelkeztek 20 hektártól nagyobb ingatlannal, ugyanakkor 10 telepesnek volt 3 hektártól kisebb ingatlana. A gazdasági bizottság elnöke Michal Kolárik, majd Pavol Jocfk volt. A telep 1927-ig Szigetmajor néven szerepelt, a Hurbanová Vés elnevezéssel először 1929-ben találkozunk. 1929-ben a telepnek 138 lakosa volt, akik főleg dohánytermesztéssel foglalkoztak. Lakosai többségben ág. evangélikusok voltak. A telep lakói 1929-ben az oktatásügyi minisztérium támogatásával iskola építésébe kezdtek. 1938. október 1-én a telep már önálló községként szerepel. Szeszgyára és hitelszövetkeze-180
