Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Gál Margit: Az amerikai kivándorlás kezdetei a Galántai és Vágsellyei járásban
Gál Margit si ülésén, tették közre az alispánok évi jelentéseiben. Az 1899-ben megindított adatgyűjtés eredményeit a Magyar Statisztikai Évkönyvben tették közre. /22/ Az útlevél használatát a magyar belügyminisztérium 1903-ik évi kivándorlásról szóló IV. törvénycikke tette kötelezővé. A törvény 1. §-a értelmében kivándorlónak számit, aki tartós kereset céljából bizonytalan időre külföldre vándorol. A törvény előírta, hogy a kivándorlónak abba az országba szóló útlevéllel kell rendelkeznie, amelyikbe kivándorolni szándékozik. A kivándorló kérelmére a belügyminisztériumnak gondoskodnia kellett arról, hogy a kivándorló az illető országnak az összes tekintetbe vehető viszonyairól tájékoztatást kapjon (éghajlat, természeti viszonyok, lakosság, ipar, mezőgazdaság, stb.). A kivándorlók szállítására vállalkozó egyének vagy társaságok csak belügyminiszteri engedély alapján működhettek. A törvény értelmében a kivándorlók szállításával foglalkozó vállalkozóknak tilos volt szóval vagy írásban kivándorlásra csábítani, buzdítani, s a szállítási költségen felül bármilyen dijat vagy szolgáltatást követelni vagy elfogadni a kivándorlóktól. /23/ Az útlevelek kiállításával kapcsolatos részletes utasításokat a belügyminisztérium által kiadott 40.000/1904-es sz. végrehajtási rendelet tartalmazza. A rendelet szerint a kiutazás célját megjelölő rovatban abban az esetben kellett feltüntetni egyértelműen a kivándorlást, ha az kereset céljából történt, más esetekben az üzleti vagy tanulmányi út, ismertető utazás, szórakozás, látogatás, családi okok, stb. kifejezések voltak használatosak. Az Amerikába szóló útlevelek kiállításánál azonban, tekintettel a nagy földrajzi távolságokra, az útiköltség nagyságára és a gyakori baleseti szerencsétlenségekre, a hivatalok eleve kis valószínűségét látták annak, hogy az illető visszatér hazájába, így a kiutazás célját megjelölő rovatban legtöbbször pusztán a „kivándorlás" szerepel. /24/ A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után rövidesen megkezdődtek a kísérletek a kivándorlók központi nyilvántartására. A Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú miniszter 11794/1920-as számú rendelete értelmében minden kivándorló, aki tartósan vagy ideiglenesen szándékozott külföldön tartózkodni, köteles volt kitölteni az ún. kivándorlási összeíró íveket. A kérdőívben feltüntetett 11 kérdésre kellett válaszolnia, mégpedig: 1. A kérvé-138
