Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Nagy Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
A németek betelepítése Diószegre... esküdtek (Csanaky Pál, Sípos Pál, Méczes György, Nagy István, Nagy György, György János, Takács János) kijelentették, hogy sehol Diószeg környékén nincsenek és nem is voltak szabad, megműveletlen földek. /10/ A legelő felszabdalása törvényszerűen együtt járt volna annak kisebbítésével, mégpedig az öreg gazdák rovására, ezért azok a földesúrhoz fordultak segítségért, tartva a kolonisták újabb követeléseitől. Ezenfelül a kolonisták arra is panaszkodtak, hogy a közös legelőről a magyar gazdák ki akarják zárni barmaikat. Állításuk szerint az éj leple alatt a magyarok lopkodták a lószerszámokat. A magyar gazdák viszont azt állították, hogy a telepesek nemcsak hogy nem ismerik fel saját lovaikat, hanem még lopott szerszám is látható azokon. Annak ellenére, hogy a magyar gazdák túlzottnak találták az új gazdák követeléseit, mindkét fél kinyilvánította akaratát és igyekezetét a békés együttélés iránt. Néha a telepesek életét is veszélyeztették a helybéliek, mint arról Drescher Friedrich és Eibeck Peter 1787-ben írt panasza tanúskodik. /II/ Az eredeti lakosság és a telepesek közötti viszony nem volt problémamentes. A telepesek komoly állami támogatást kaptak és olyan előnyöket élveztek, amilyenek az eredeti lakosokat nem illették meg. Ezen okból valószínű, hogy köztük ellenszenv létezett. A helybéliek nem jó szemmel nézték némely kolonista könnyelmű viszonyát a csaknem ingyen kapott földhöz. A telepesek viszont jobb életfeltételeket vártak az újhazától. Szinte lépten-nyomon találkoztak környezetük ellenségeskedésével és a hatóságok „meg nem értésével". Annak ellenére, hogy a telepesek nem értettek egyet a már idézett panasz kivizsgálásánál a magyar gazdák tanúvallomásával, el kell mondani, hogy az utóbbiak elfogulatlanságát bizonyítja, hogy a vizsgálat során azt is elmondták, hogy néhány „új gazda", Kellner Miklós, Escher János, Schvaitzer József, Kuzman György, Jung Peter és Kett Ádám, /12/ jól gazdálkodik és ért a földműveléshez. A kolonistákat a hatóságok segítsége ellenére a sors gyakran nehéz helyzetbe hozta. Pl. 1799 őszén jégverés érte a határt, s mind elverte a következő évi termést. A kolonisták ezért 1800-ban vetőmagért és kenyérre való búzáért folyamodtak a hatósághoz. /13/ Gyakran kölcsönöket voltak kénytelenek felvenni. Leginkább a magyardiószegi hitközséghez fordultak kölcsönért, ahol azon-107