Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Nagy Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
A németek betelepítése Diószegre... anyadisznót, 1 parasztszekeret, 1 vasekét, 1 faboronát, 1 bőr lószerszámot, köteleket, zsinegeket és más felszerelést a szekérhez, 1 kukoricavágót, 2 falapátot, 1 kalapácsot, 4 gyümölcshordót (abban az esetben, ha a telepes egész jobbágytelket kapott) és 2 darab fésűt is kapott, a lovak sörényének ápolására. A telepes családok élelmezésének költségeit az állami kasszából fedezték. Minden felnőtt élelmezésére havonta 1/2 mérő gabonát utaltak ki, a gyermekekre 10 éves korig ennek felét adták. Ezenkívül a felnőttek naponta fejenként 4 dénárt (a gyermek 2 dénárt) kaptak. Ezekre a kedvezményekre a telepeseknek megérkezésük napjától az első saját termés betakarításának napjáig volt joguk. Ha a kolonistáknak faanyagra volt szükségük a magtár, csűr vagy más gazdasági épületek céljaira, Szeredbe kellett utazniuk. /6/ Igaz ugyan, hogy a német telepeseknek még az új hazába való érkezésük előtt készpénzzel kellett rendelkezniük, de a hazai lakossággal szemben II. József rendelete alapján mégis óriási előnyöket élveztek. Ugyanezek az előnyök később a német kolonistáknak a kamarához intézett sorozatos panaszainak forrásává váltak. Már 1787 áprilisában panaszt emeltek az ellen, hogy tavasszal csak két szántót, legelőt és káposztást utaltak ki számukra, amely nem biztosította megélhetésüket, ugyanis több családban 8-10 személy is élt. Az élelmiszer-tartalékukat, amelyet magukkal hoztak, már pár hónappal a megérkezésük után felélték, s így családjaikat az éhínség és a nyomor fenyegette. Házaikon, melyeket gyors ütemben három hónap leforgása alatt építettek fel (augusztus-október), komoly hibák mutatkoztak. Az udvarok nem voltak elkerítve, a házak nedvesek voltak, mivel vályogtéglákból készültek és sokszor hiányzott a vakolásuk is. Gyakran beázott a tető és a házak ajtói teljesen hasznavehetetlenek voltak. A rajtuk levő hézagokon egészen az útra lehetett átlátni. A házakból hiányzott az alapvető bútorzat, az asztal és az ágy. A panaszosok szerint a kiutalt tehenek értéke sem érte el a megszabott 16 aranyat, hiszen öregek voltak s nem adtak elegendő tejet sem. Az istállók és kamrák rövid időn belül szétesőben voltak, s veszélyeztették a bennük elhelyezett állatokat. Az udvarok, mivel nem voltak bekerítve, alkalmatlanok voltak baromfifélék tartására. A panaszos telepesek szerint a nekik juttatott 1/2 jobbágytelekhez tartozó szán-105
