Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Kujbusné Mecsei Éva: Migráció Nyíregyházán 1753 - 1837 között
Á Kujbusné Mécséi Éva Migráció Nyíregyházán 1753-1837 között A jobb élet utáni vágy a helyzetével elégedetlen embert mindig és mindenhol arra sarkallta, hogy útra keljen és keresse a kedvezőbb lehetőségeket. A migráció így a történelem általános jelensége, amelynek a különböző századokban csak az oka, mértéke és iránya változik. Volt, ahol csak színezte a helyi társadalmat, máshol gyökeresen megváltoztatta egy-egy település életét. Ez utóbbira példa a Szabolcs megyei Nyíregyháza esete is. A török uralmat és a Rákóczi-szabadságharcot követő politikai konszolidációt kihasználva Szabolcs megye főként nyugati részén élénkült meg a migráció, ahol a történelem viharai és a birtokviszonyok tisztázatlansága miatt egyrészt nagy volt az elvándorlás, másrészt a birtokba kerülő, a helységtől távol élő új földesurak bevételeik növelésére mind több lakost igyekeztek betelepíteni falvaikba. A jövevények, akik a falvak lakosságának szinte mindenütt csak kisebbik részét alkották, hamar asszimilálódtak. Anélkül lettek „helybeliek", hogy „idegen” nyelvüket, kultúrájukat, szokásaikat átadták vagy átörökítették volna. A migrációnak a mindennapi életben, az igazgatásban, a gazdálkodásban, a nyelvben és kultúrában való domináns hatását Szabolcs megyében leghangsúlyosabban Nyíregyháza élte át a XVIII. század közepén. /I/ A korábban hajdúvárosi kiváltsággal is bíró népes település lakói közül az 1700-as évek első felében sokan elvándoroltak az állandó birtokosváltozás és a haditerhek növekedése miatt. Amikor gróf Károlyi Ferenc 1748-ban az Ecsedi-uradalmat megvásárolva Nyíregyháza felének birtokába jutott, 36 családfő fizetett neki adót. A település másik felének birtokosa, Palocsay Istvánná Pethő Rozália is csak 49 adózót tudhatott magáénak /2/. Minthogy Károlyi Nyíregyházáról származó jövedelme ekkor a lakosság taxájával és a pusztaárendákkal együtt alig volt 500 rénes forint, haszna nö-113
