Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Vári András: Többnemzetiségű kistérségek a visegrádi országok határain - a kutatás lehetőésgei és az MTA Kisebbségkutató Intézet tervei
.rtÄÍOPtÄt-'^UlfOhv-----------------------------------------------------------------'■«v ''»IF' Vári András: Többnemzetiségű kistérségek a visegrádi országok határain - a kutatás lehetőségei és az MTA Kisebbségkutató Intézet tervei 1. Etnikai identitás a lebomló határokon A visegrádi országok nemzeteinek saját és idegen kisebbségei nagyrészt tömbökben élnek, viszonylag távol az anyanemzettől - Id. pl. a Székelyföldet vagy Felső-Sziléziát. Van azonban egy sor olyan kisebb terület is, amely közvetlenül az anyaország határán van, ahol az adott nemzetiség a határon át az anyaországba nézhet át. Az ilyen területek leginkább ugyan a magyar államhatárok mentén találhatók, de hasonló helyzetek vannak egyrészt a lemkéknél a Kárpátokban a lengyel-ukrán határon, illetve Kelet-Szlovákiában, másrészt a lengyeleknél Dél-Litvániában. Túlzás lenne azt állítani, hogy e határterületek kapcsolatrendszereinek alakulását, egyrészt e területek lefűződését az anyaországról és másrészt megőrzött, még gyakrabban újjáalakult határon átnyúló kapcsolatrendszereiket intenzíven kutatnák. Ezért nyilván a politika is felelős, hiszen mindig is éppen ezek a határok voltak a legérzékenyebbek, részben éppen az ott levő nemzetiségnek tulajdonított veszélyeztetettségük, más esetekben pedig, legalábbis 1989 előtt, a birodalom magva és a barbár szövetségesek között húzódó “limes” jellegük miatt is. Lehet persze elég sok partikuláris kutatást találni az egyes etnikai csoportok, különösen az archaikus jellegűek (lemkék) néprajzára vonatkoztatva, lehet szép számmal kultúrtörténeti-kapcsolattörténeti kutatásokat találni, melyek a lengyel-litván határ két oldalát nézik, mindenekelőtt persze Wilnát.1 Magyarországon is nagyszerű néprajzi kutatások igyekeznek föltárni a borsodi, abaúji, zempléni folyóvölgyek északra nyúló “népi kapcsolatrendszerét”, de ismereteim szerint ezek a kutatások már az 1945 utáni fejleményekre sem kérdeznek rá, a 83
