Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Bodó Julianna: Jelek a térben. Identitástermelés és térhasználat a Székelyföldön
Jelek a térben. Identitástermelés és térhasználat... ma. A rituálé ugyanakkor legitimál, hisz megmutatja és eldönti, hogy kinek van joga élni az ünnep közegében megjelenő szimbólumokkal. Itt hangzanak el a gyakran kinyilatkoztatás-szerű kijelentések, amelyek sorskérdésekről szólnak, egy hely vagy akár egy egész nép sorsára - múltjára, jelenére, jövőjére - kérdeznek rá vagy fogalmaznak meg válaszokat. Az ünnep terében való megmutatkozás, a nyilvános szereplés legitimálja az elit funkcióit, megerősíti abban a szerepben, amelyet betölt, illetve alkalmasnak mutatja egy majdan betöltendő szerepre. Az 1989 utáni korszak székelyföldi ünnepei mind a romániai magyar legfelsőbb elit, mind a helyi elit számára nyújtanak megmutatkozási, legitimációs lehetőséget. E két elitkategória ünnepi viselkedésének vizsgálata két fontos jelenségre hívta fel a figyelmet. a. A Székelyföld tömbmagyar régióként elsősorban mint ünnepi események lehetséges színhelye jelenik meg a romániai magyar politikai elit számára. Azokon a helyeken, ahol a magyarság nem tömbben él, szintén szerveznek ünnepi, szimbolikus térfoglalási eseményeket, de ezek méreteikben szerényebbek: kevesebb a résztvevő, kisebb az ünnepi tér, rövidebb az ünnepi idő, viszszafogottabb a szimbólumhasználat. A nem kimondottan „magyar helyeken“ sokkal inkább lehet számítani a többségi lakosság ellenállására, ami a szimbolikus térhasználatot illeti, ugyanakkor komoly nehézséget jelenthet az események megszervezésében, lebonyolításában a helyi román vezetés, mely hivatalos formában is felléphet a magyar ünnepi térhasználat ellen (lásd pl. Kolozsvár esetét). A Székelyföld - mint ünnepek megszervezésének helyszíne - alkalmas nagy tömegek megmozgatására és egyetértő magatartásának felmutatására. A lakosság nagyobb számban vesz részt az ünnepi alkalmon, az ünnepi szimbolikus térfoglalást nem akadályozza, sőt bátorítja, kezdeményezi a helyi vezetés, az ünnepi idő szabadon tágítható, és az etnikai szimbólumok használata is merészebben gyakorolható. Nagyobb tehát a lehetősége annak, hogy az ünnep közegében fellépő elit megmutatkozzék és legitimálja önmagát. Habár ez a régió meglehetősen szerényen képviselteti ma59
