Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
A humán tudományok és a tudományos műhelyek szerepe a nemzeti kisebbségek társadalmi és kulturális életében - Szarka László: Az integrált kisebbségkutatási modell lehetőségei
Szarka László kohéziója, valamint jogi státusza, a befogadó, illetve az anyaországhoz fűződő viszonya alapján viszonylag pontos meghatározások adhatóak egy-egy ország, régió, illetve kontinens kisebbségi csoportjairól.2 A kisebbségi-többségi relációban elsősorban az akkulturációs, asszimilációs, integrációs, illetve az adott államon belüli potenciális és valóságos konfliktusoknak és az újratermelődő előítéletességnek a vizsgálata jelenti a kiemelt fontosságú feladatokat. Az etnicitás az emberi társadalom többi (egyéni és közösségi) identitástermelő tényezőjével közösen a kisebbségi helyzetekben folyamatosan „akcióközeli“ helyzetekben, működés közben tanulmányozható. Az államok, államok feletti struktúrák működése szempontjából éppúgy kiemelt fontosságú a kisebbségek komplex vizsgálata, mint az emberi kapcsolatok és jogok biztosítása, illetve a kulturális és természeti értékek védelme, fejlesztése szempontjából. Az etnikai (nemzetiségi, nemzeti) kisebbségek (ethnic minorities, ethnische Minderheiten, minorités ethniques) gyűjtőfogalmába azok a népcsoportok sorolhatók be, amelyek valamely állam területén abszolút vagy relatív kisebbségben élnek, és a többségi etnikai csoport(ok)tól etnikai jegyeikben különböznek, illetve különböztethetőek meg. Ezek a csoportok tehát olyan sajátos közösségeket alkotnak, amelyeket alapvetően etnikai sajátosságaik és a többség-kisebbség relációban kijelölt társadalmi és közjogi pozícióik határoznak meg. Az etnikai kisebbségeknek és sajátos közösségszerveződési formáiknak a megismerése valamennyi társadalomtudomány számára azért is járhat sok haszonnal, mert a csoporton belüli és a csoportok közötti viszonyok etnikai hátterét, az etnicitás és a hatalmi viszonyok összefüggéseit, azaz az etnicitás politikumát a kisebbségi közösségek helyzetének tanulmányozásával lehet a legközvetlenebb módon feltárni. A magukat etnikai (származási, nyelvi, kulturális, nemzeti stb.) identitáselemekkel meghatározó (megkülönböztető, elkülönítő) kisebbségek ugyanis az általuk megélt földrajzi, nyelvi, kulturális határhelyzetek miatt két egymástól ellentétes folyamat részesei. Különösen az anyanyelv-domináns, nemzeti kötődésekkel rendelkező kisebbségi csoportokhoz tartozó egyének tekintik a saját csoportjuk fennmaradását biztosító legfon26
