Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)

Tudományos műhelyek - Telekiné Nagy Ilona: Kutatómunka a Konstantín Egyetem Hungarisztika Tanszékén

Kutatómunka a Konstantin Egyetem Hungarisztika Tanszékén

vényes, hogy az ott élt nép „nyelvi lenyomata" megmarad az őt, őket követő lakosság nyelvében, s így megbízható forrásként őriz meg egyébként feljegyzetten (vagy éppen tudatosan elferdített) tényeket pl. a névadókról, nyelvükről, életmódjukról, szemléletükről. A nevek megőrzik a táj korábbi arculatát, flóráját, faunáját, rögzítik a történelmi események színhelyeit, amelyek olykor csak a régió vagy a mikroterület életében voltak fontosak. Az ember gyakran beleavatkozik a természet szerkezetébe, szükségleteinek megfelelően megváltoztatja a táj arculatát (erdőirtások, folyószabályozások stb. révén), máskor a nyelvhasználatot módosítják bizonyos célok érdekében. S míg a népnyelv tárolja a hagyományos névanyagot, a térképekre kerülő hivatalos névhasználat a megváltoztatott nyelvi állapotot terjeszti. Ennek következtében a tejegyezetten nevek óriási mennyisége veszik el.

Magyarországon intézményes keretek között biztosították a földrajzi nevek összegyűjtését és megjelentetését, nálunk csak önkéntes gyűjtőkkel, illetve a nyitrai magyar tanszék hallgatóival tudtuk a helynévanyag gyűjtését és feldolgozását végezni. Pedig nálunk égetőbb szükség tett volna a feladat támogatására, hisz megkezdődött a névanyag - elsőként a makro-, majd a mikrotoponímia - nyelvének megváltoztatása. 1945 után a szövetkezetek megalakításával egyidőben készítették az új kataszteri térképeket (Evidenčné mapy), s ezeken - ritka eseteket kivéve - a magyar nevek szlovák fordításban is, illetve csak szlovák nyelven jelentek meg. Az alaptérképek (Základné mapy) névanyaga pedig teljes mértékben szlovák. Következésképp a népi névhasználatban is megjelent a kétnyelvűség. Nálunk tehát nemcsak adatrögzítésre volt szükség, a névhasználat változását is vizsgálni kell a névrendszer-hálózatban. Mivel 1990-ig a történeti névanyag szinte hozzáférhetetlen volt, így a népnyelvi anyagot gyűjtöttük, s jelenleg a magyarlakta terület 2/3 részének anyaga található (szakdolgozatok formájában) a tanszéken.

Az utóbbi években szociolingvisztikai vizsgálatokkal és kétnyelvűség-kutatással is foglalkozunk. A társadalom nagyfokú szociális rétegződése és mobilitása nyelvhasználati rétegződést okozott az anyanyelven belül, s természetessé vált a bilingvizmus is. Szlovákiában - közismerten - csak regionális köznyelvről beszélhetünk, amelyben a

231