Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Richárd: Vallás és indentitás a Vajdaságban: egy társadalomtudományi kísérletről
Vallás és identitás a Vajdaságban... Jegyzetek 1. Mindezt lehetővé tette a pravoszláv vallási tartalmak, illetve a vallásgyakorlat is, hiszen a bizánci császári hit udvari rítusait átvéve, és Krisztus királyságát az összes hívő felett hangsúlyozva, a politikai-társadalmi vezetést is fel tudta vállalni az egyházszervezet. 2. A kisebbségi egyházaktól eltérően (lásd az előző fejezet interjúrészleteit) a pravoszláv egyház belső struktúrájába is beleszólt az állam. Erre utal a következő interjúrészlet is: „Különös gondot jelentett az egyházi személyiségek kinevezése. A kommunizmusban azért megválogatták azokat a papokat, akik tisztséget vállalhattak. Amikor pravoszláv egyházfőt, pátriárkát kellett választani, összeült a szinódus, akkor nagyon komolyan előtérbe került, ez még a Miloševié-érában volt, hogy egy kiváló, amerikai, zentai származású, šumadijai püspök kerül előtérbe, rányomták a bélyeget, amit a hatalom mindig is meg tudott csinálni, hogy ő kém, beépített ember. Ezt a szerencsétlen Pál pátriárkát pedig, aki egy koszovói kolostorban volt, egy szent ember, akinek a mindennapi élethez semmi köze nem volt, rángatták elő, és pillanatok alatt választották meg akkor, amikor egy nagy műveltségű, okos, képzett püspök lehetett volna a pátriárka, fgy ment ez nálunk, ugyanúgy, ahogy minden másban". Látszik a különbség, a „magyar egyházak" belső struktúráiba nem szóltak bele, „csak” nyilvános társadalmi szerepébe. így a vallás a magyarság számára mint a kisebbségi kultúra és a másság identitáseleme és gyakorolhatósága, egy belső, egyházszervezetében egységes közösségre támaszkodhatott, ezáltal erősebb kötődés élhetett a saját társadalom és az egyházak, illetve a vallásgyakorlók és a hitélet között, szemben a többségi szerb egyházzal. 3. Az interjúrészletből és az ezt alátámasztó más megfigyeléseimből sem lehet „feltétel nélkül" általánosítani. Voltak olyan beszélgetőtársaim, akik ismertek olyan munkahelyeket a múltban is, ahol lehetősége volt a magyar dolgozóknak „szabadon" megtartani ünnepeiket. 4. Több helyen van magyar nyelvű oktatás is, azonban a hittanoktatók és lelkészek ezzel sincsenek megelégedve. Egyikük szavaival: „Hogy milyen jelentősége van ennek, mutatja a hivatalos olvasókönyv példája, ahol az olvasmányok nyolcvan százaléka a szerb irodalomnak a magyar fordítása. Szó se róla, a szerb irodalomnak nagyon kitűnő írásai vannak, s ha azt szerbül adják fel a szerb órákon, az nagyon jó, de a magyar órákon a magyar irodalom gyöngyszemeit (amiből hála Istennek rengeteg van) kéne feladni elemzésre, nem fordításokat". 5 Keresztyén Ifjúsági Egyesület 170
