Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Richárd: Vallás és indentitás a Vajdaságban: egy társadalomtudományi kísérletről
Vallás és identitás a Vajdaságban... hozza fel emellett Székelykeve zarándokútjait is, amelyek alkalmával a monoki búcsú után megállnak Egerben, majd részt vesznek Budapesten a Szent István-napi körmeneten augusztus 20-án. Zentai interjúalanyaim közül is többen jártak ilyen zarándokútok és az ezekről készített fényképek, élő emlékek részletes (szinte minden mozzanatra visszaemlékező) felidézésével mindegyikük „életre szóló élménynek” frta le ezen utakat. A magyarországi, erdélyi utak mellett többen Rómába és más nyugat-európai „szenthelyekre” is eljutottak. Ezek vallási identitásuk megőrzése mellett szintén magában foglalhatták a nemzeti identitás kifejeződését is, ahogy az a következő interjúrészletből is látszik: „Voltam én is Rómában, a magyar otthonban meg a Szent István otthonban is jártam ott. Rendszeresen szerveztek utakat innen, én kétszer is voltam ilyen úton Rómában. A zentai Szent Ferenc templom szervezésében voltunk. Voltam egy másik körúton is egészen Fatimában, Portugáliáig eljutottunk meg Lourdesba is. Összejártam én ezt az egészet. Megrendítő volt. Ma is vannak ilyen utak. Szóval Rómában nekem az is nagyon fontos volt, hogy a magyar katolikus helyeket is láttam. Meg az, hogy még a pápával is lekezelhettem. Csak bal kézzel, mert a másikkal a táskámat fogtam, ő meg szorította mindkét kezével az enyémet. Lengyelül mondtam neki, »lengyel magyar két jő barát«, és megértette ezt”. A vallási élmények mellett tehát a nemzeti identitás is mélyülhet ezen utazások alkalmával. Az olyan kapcsolatok is, amelyek elsősorban „nemzeti" célokat szolgálnak, gyakran összekapcsolódnak a vallással is. Feketicsen például a magyarországi testvérvárossal, Kunhegyessel való kapcsolat és látogatások egyházi kontextusban történnek. A rítusok, ünnepek, utazások tehát a közösségek kiemeltnek számító, jeles napjai a saját vallás környezetében, a vallási jelenségekkel párhuzamosan a közösségi tudat, az etnikus összetartozás megerősítését szolgálják, egyik előző interjúrészletemet parafrazálva bemutatják és tudatosítják a közösség számára: „Mi ilyenek vagyunk, és ez a lényeg”. „Amikor nehéz idők jártak, a templomok mindig telve voltak. Amikor jobban ment az emberek sorsa, akkor kevésbé. Amikor baj volt, akkor mindig oda mentek. Az elmúlt tíz év szörnyű volt, ezért most is sokan visszatértek a val166
