Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Richárd: Vallás és indentitás a Vajdaságban: egy társadalomtudományi kísérletről
Vallás és identitás a Vajdaságban... te az egyház biztosította e rítus folyamatosságát") és ennek „ideológiájával" is (az egyház „hűséges akar lenni Istenéhez és népéhez” is). Mindezek fenntartása és átadása a „következő évtizedeknek" pedig alapvető célként fogalmazódik meg a helyi egyház vezetőjében. Ennek megfelelően a saját vallás rítusai során is tudatosan felvállalja és kommunikálja az etnikus tartalmak elmélyítését. Ilyen rítusok, „vallási kontextusban létrejövő közösségi alkalmak” a búcsúk és a nagyobb egyházi ünnepek. „Nem arról van itt szó, hogy ezek az alkalmak vallásos tartalmuknál fogva gyakorolnak hatást a közösségi-nemzeti összetartozás gondolatkörére, sokkal inkább arról, hogy az egyházi ünnep mintegy lehetőséget, keretet ad az ilyenfajta érzések kinyilvánítására, késztet azok fenntartására" (Bartha 1992: 119-120). A vallási rítusok, az egyház ünnepei, a hitélet gyakorlása így a saját kulturális környezet és identitás kontextusaként is értelmezhető. Ugyanezen környezet, illetve a nagyobb rítusok, ahol az egész közösség reprezentálja magát, a vallás és a tradíció változásaira is rávilágíthatja a közösség tagjait. Érzékletes példáját nyújtja ennek a jelenségnek a feketicsi pünkösdi egyházi rítus is. Feketicsen - mint említettük - a kommunista rendszer alatt is az egyház integrálta elsősorban a magyar közösséget. A falu lakossága ennek fényében azonban „meg is ítélte", értékelte a közösség tagjait. Akik templomba jártak, ezáltal is kifejezték a közösséghez és a közös tradícióhoz tartozásukat, akik nem, azokat a közösség is „számon tartotta”. Mára a korábbiakhoz képest egyre többen kezdenek újra részt venni a hitélet nyilvános színterein. Sokan az előbb említett „számontartottak", a falu magyar közösségének tradicionális értékrendszerével szembefordulok közül is megjelennek a vasárnapi istentiszteleteken és az ünnepeken. A változások a családok kulturális gyakorlatában is megmutatkoznak. Több olyan család is van, ahonnan csupán a gyermekek, a fiatalok mennek el a templomba, mivel ők már „újra” kaptak „vallási nevelést", azaz eljártak a hittanórákra. A változások a rituális térhasználat során is láthatóak. A feketicsi református templom kiskara tradicionálisan a nem házas fiatalok helye, ám a nagyobb ünnepeken - így pünkösdkor is - az idősebb asszonyok és férfiak közül is feljönnek ide. (A házas asszonyok és férfiak tradicionálisan 162
