Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
Papp Z. Attila ban, azonban ehhez rögtön hozzátársult „a civil társadalom animálásának" elmélete. A román nyilvánosságban a civil társadalommal szembeni pesszimizmus fokozatosan érlelődött, okát elsősorban a román társadalomban továbbra is jelen lévő ruralitással, és az ezzel járó, illetve ezt tápláló mentalitással magyarázták, míg a magyar sajtóban a falu gyakran úgy jelent meg, mint a civil társadalom „melegágya”. A román sajtóban fokozatosan felgyülemlett pesszimizmust megtörték az 1996-os választások eredményei, rövid eufória után azonban újra felütötte fejét az általunk neopesszimizmusnak nevezett jelenség. A civil társadalom román nyilvánosságban való reprezentációja, talán a fentiekből is kiderült, sokkal inkább politikumhoz kötött, mint a magyar nyelvű. A romániai magyarság érdekképviseleti szervezete is tematizálódik a civil társadalom kapcsán, de a civil társadalom kialakulására, lehetőségére való reflexiókat nem befolyásolják aktuális politikai események. A fogalomhasználat szintjén hasonlóságként foghatjuk fel a többes szám első személynek használatát, azonban mľg ez a diskurzív stratégia magyarul a kulturális, politikai elit egységes kisebbség- (vagy nép-, vagy civil társadalom) képét jelenti, addig a román nyilvánosságban a m/hez ellentételezve mindig ott van az ők, azaz a hatalombeliek világa. Azt is mondhatnánk, a civil társadalom magyarul valaki(k)ért, míg románul valami ellen fogalmazódik meg. A diskurzus mindkét nyelvében beazonosítottunk egyfajta empirikus fordulatot, a civil társadalom operacionalizásának időszakát. Az időbeli eltéréseken túl azonban lényeges különbség, hogy míg a román kutatás a „társulások világát" célozta meg, ilyen irányú attitűdöket vizsgált, addig a magyar nyilvánosságban a civil szférának tekintett intézményeket vették górcső alá. Természetesen két kutatás témájából nem lehet messzemenő tanulságokat levonni, azt azonban meg lehet kockáztatni, hogy románul arra voltak kíváncsiak „mi van amögött, ami van vagy lehetne", míg a magyar kutatás elsősorban a közösség, az „ami, van” öszszeírására törekedett. Talán ezekben az operacionalizálásokban is visszacseng a civil társadalom helyenként nyelvfüggő értelmezése (nevezetesen az, hogy magyarul sokszor csak a kisebbségi közösséget értik alatta). 118
