Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
Papp Z. Attila vil szférába való áramoltatása jórészt Magyarországon keresztül történik, továbbá ez a mechanizmus egyrészt a politikai klientúrák kiépítéséhez, másrészt pedig a civil szféra valamely dimenziójának kisajátításához vezet (Id. ezekről részletesebben pl. Cs. Gyímesi, 1998, Biró, 1998a). A tanulmányírók az ilyen típusú kapcsolathálók működési mechanizmusaira nem tértek ki, mint ahogy azt sem igyekeztek feltérképezni, hogy milyen életút-alakulások sodorhatnak valakit a civil szférába. A Korunk tematikus számában Magyari Nándor László tesz kísérletet néhány ilyen lehetséges kategória beazonosítására: 1. aktív politikai karrieristák; 2. politikából kiszorult vagy visszavonult értelmiségiek; 3. a politikai elitet kiszolgáló, civil társadalmi mezben játszó „második vonal’’; 4. létbizonytalansággal küszködő pályakezdők; 5. a helyi vagy országos elit azon tagjai, akik a deklarált célért őszintén ragaszkodnak (Magyari, 1995:64). A Korunk 1995/11-es számából még egy írást emelünk ki. Öt év összegzése kapcsán Kötő József három gyakorlati tennivalót jelöl ki „nekünk, akik rákényszerültünk az új közművelődési mozgalom körül a bábáskodásra”: 1. a politikai küzdelem fő célja a jogalanyiság státusának kivívása, ezért „civil társadalmunk felépítése feltételeként az önrendelkezés érvényesítését kell célul tűznünk”; 2. „a politikai célkitűzésből ered a művelődésszervezési gyakorlatunk fő módszere: az önszerveződés, amely a civil társadalom kiépítésének egyetlen útja”; 3. a közjogi kulturális autonómia kivívása (Kötő, 1995). A beidézett részletekből is világossá válik az az erdélyi magyar nyilvánosságban elterjedt beszédmód, amely a többes szám első személy gyakori hangoztatásával az „egész közösségre” vonatkoztatva fogalmaz meg normaértékű állításokat. Mint ahogy már tanulmányunk előbbi részeiben is megfogalmaztuk, a magyar nyelvű sajtóban a civil társadalom gyakran nem jelent mást, mint a kisebbségi közösség szinonimáját. A többes szám első személyének használata a magyar kisebbség egészére vonatkozik („közösségünk", „alapítványaink”, „egyesületeink" stb.). Később látni fogjuk, hogy a román sajtóban is elterjedt ez a beszédmód, csak ott a mi-ők ellentétpár érvényesül, a „mi” a demokratikus értékeket felvállaló deklarált civil társadalmat jelöli az emberi jogokat be nem tartó hatalommal („ők”) szemben. 112
