Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
Papp Z. Attila jük, hogy itt a civil társadalom definíciójának kérdése (a hivatkozott szerzők köre bővül: Szelényi, Hankiss, Michnik, Zinovjev), a kisebbségi civil társadalom kialakulásának, animálásának problémája továbbra is napirenden van. Egy rövid hozzászólás azonban felveti azt a témakört is, amely a későbbiekben részletesebben vissza fog térni: nevezetesen arról van szó, hogy hol van a civil társadalom? Rostás Zoltán arra utalt, hogy „a civil társadalom a modern urbanizációs enklávékban működhetett és működik. Ennélfogva például a rendtartó székely falut nem kell összetéveszteni a civil társadalommal”. A civil társadalom kialakulására vonatkozó vélemények újra pesszimista húrokat pengettek, de az együttgondolkodás szükségességét mindenki elismerte: „A végén a beszélgetők megegyeztek abban, hogy a tulajdonképpeni eredménynek magát a beszélgetés megvalósulását tekinthetik". Az előbbbiekben tárgyalt Magyari és Veress tanulmány „között” A Hétben megjelent egy másik, a civil társadalmat érintő írás is. Szerzője, Dán Pavel Románia második világháború utáni időszakát a civil társadalom és a mindenkori hatalom közti hallgatólagos társadalmi szerződés kategóriáival magyarázza (Pavel, 1990). Állítása szerint az 1948 utáni hatalom, noha minden igyekezetét latba vetette a civil társadalom csíráinak felszámolása érdekében, egyúttal „vásárt" ajánlott a román népnek. A szerző két példát említ. 1964-ben Gh. Gheorghiu Dej ajánlott vásárt a románoknak: ha a politikai hatalom továbbra is a pártbürokrácia kezében marad, akkor a nép cserébe megkapja azt a jogot, hogy nyíltan szovjetellenes legyen, hogy változatlanul lassan dolgozzon, továbbá életszínvonalának emelkedésére is számíthat. Ceauescu ezt a csereviszonyt folytatta 1965- ben, csakhogy ő később a szovjetellenességet nacionalista demagógiára váltotta fel, ez pedig a többségi románság és a nemzeti kisebbségek közötti feszültségek felgyülemléséhez vezetett (ebben a Játszmában" a magyar kisebbség például kétszeresen is vesztett, hiszen egyrészt továbbra is a diktatúra alattvalója maradt, másrészt pedig a román többség és a diktatúra közötti hallgatólagos szerződésből is kimaradt). A szerző szerint ez a szerződés 1989-ben a „szeretett vezető" hibájából felbomlott, mert nem vette észre, hogy miközben teljesen magára maradt, nem tartotta be a szerződésben foglaltakat, magyarán nem biztosított 104