Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
Papp Z. Attila Mint látható, a civil társadalom fogalmi tisztázásának igénye ebben a vitában még nem merült fel különösebb hangsúllyal. Ez az igény kissé később azonban már megjelent a magyar nyelvű lapokban. A Hét 1990/26-os számában Magyari Nándor László Civil társadalom: utópia vagy realitás? címmel jelentetett meg vitaindító tanulmányt. Ebben a tanulmányban már beazonosíthatjuk a romániai magyar sajtó civil társadalmi gondolatiságának második forrását: itt a közép-európai kontextusba helyezett és elemzett civil társadalom elsősorban magyarországi csatornákon (szerzőkön és/vagy kiadványokon) keresztül jelenik meg. Az idézett szerzők Bibó István, Arató András, Csizmadia Ervin, Vesna Pešie. A szerző leginkább Csizmadiának a Kritika 1989/5 számában megjelent gondolatait teszi magáévá5, aki szerint a civil társadalomnak három szintje különböztethető meg: „Ha a civil szféra valamilyen szintéziséről beszélünk, akkor ez (a mindennapi civil társadalom - PZA megj.) jelentheti az első szintet, az alapot vagy másképpen szólva a „velejét”. Ennek megléte biztosíthatja az egészséges második szintet, a mozgalmi civil társadalom szféráját, és a harmadikat, az intézményi-korporatív civil társadalom lehetőségét." (Csizmadia, 1989: 5). Csizmadia szerint magyarországi viszonylatban az a fő kérdés, hogy vajon miért hiányzik az alapként értelmezett szint, ami lehetetlenné tesz egy olyan „teljes civil társadalmi fordulatot6”, amely egyben a valódi demokratikus fordulat is lehetne? Magyari kapcsán azért ismertettük kissé részletesebben Csizmadia gondolatait, mert a romániai magyar gondolkodásban ezek az elkövetkezendőkben minduntalan visszatérnek. Magyari romániai viszonylatba a következőképpen ülteti át ezeket a gondolatokat: „Ha a mindennapi civil társadalom alapja lehet egy teljesebb civil társadalmi fordulat megvalósításának, akkor a társadalmi létnek ezeket az önszerveződésre hajlamos, közösség-generáló kereteit kellene újrafelfedezni, és ugyanakkor legitimálni kellene az emberek köznapi életének - igényeiknek, céljaiknak, köznapi tudásuknak stb. - a jogosságát, vissza kellene adni magátólértetődését” (Magyari, 1990). A szerző ebből azt a programszerű következtetést vonja le, hogy az európai felzárkózás egyetlen biztosítéka a „társadalom animálása”, amely nem más, mint „a társadalom természetes vi102
