Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán tumok száma a pedig következő: nagyszombati VK- 9, érsekújvári VK - 11, besztercebányai VK - 7, turócszentmártoni VK -11, liptószentmiklósi VK - 6, kassai VK - 7 és eperjesi VK - 10 mandátum. Az egyes pártok között a mandátumokat három „skrutíniumban” (szavazatszámlálás) valósították meg. Az első számláláskor a Hare-módszert használták - ahányszorosa volt a párt által szerzett szavazatok száma a kerületi mandátumszámnak, annyi mandátumot kapott. A töredék szavazatok és a maradék mandátumok átkerültek a második skrutíniumba, ahol a szavazatokat már országosan osztották el (a Hagenbach-Bischoffmódszerrel) - a töredék szavazatok összegét elosztották az eggyel növelt mandátumok számával. Ezzel a választási számmal aztán elosztották a pártok töredék szavazatait. Amennyiben még az ilyen eljárás után is maradt be nem töltött mandátum, a legnagyobb abszolút maradék szabályai szerint osztották el. Ugyanezt a módszert - némi változtatással - használták minden választáskora két világháború közötti CSSZK-ban, valamint a háború utáni első választások alkalmával 1946-ban. 1954-ben az arányos rendszer ismét többségire változott. Megalakították az egymandátumos választókörzeteket (1969 után külön a Szövetségi Gyűlés és külön a nemzeti tanácsok számára - 2. térkép). 88
