Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai nya alapján számítják ki. Például ha az FDP (Freie Deutsche Partei - Német Szabadelvű Párt) a szavazatok 10%-át szerzi meg, hozzávetőleg 65-66 széket foglal el a 656 tagú parlamentben. A konkrét parlamenti székek elfoglalásánál azonban előnyben részesülnek az egymandátumos körzetekben választott jelöltek, tehát a százalékaránynak megfelelő mandátumokat először a nyertes egyéni jelöltek kezdik betölteni, és csak azután a pártlistán szereplő jelöltek - a pártjuk által meghatározott sorrendben. A pártok az egymandátumos körzetekbe besorolt fontos jelöltjeiket a pártlisták előkelő helyeire is nevezhetik, hogy biztosítsák bejutásukat. Ez az egész folyamat a személyelvüség megvalósítása az arányos rendszer alapján. Az egymandátumos választókörzetek kialakítását a német választójogi törvény határozza meg: minden szövetségi államban egész számú választókörzet van (tehát nem lépik túl az egyes államok határát), megközelítőleg azonos létszámú a lakosságuk, azaz a különbség nem térhet el az átlagtól több mint 25%-kal. Amennyiben a lakosság mozgása következtében ez a különbség meghaladja a 33%-ot, módosítani kell a választókörzetek határait. Erre a célra különleges bizottságot nevez ki a szövetségi államelnök. A mandátumok ily módon történő elfoglalása esetén megtörténhet, hogy valamelyik párt jelöltjei több választókörzetben győznek, mintahány mandátumra az arányos képviselet szerint a párt jogosult. Ilyen esetben, mivel az egyéni jelölteknek előnyük van, pótlólagos mandátumokat hoznak létre (Überhangmandate), és az adott választási időszakra a parlamenti 77
