Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai Iában azonban háromnál nem több), akkor ez a forduló mint „egyszerű” egyfordulós többségi rendszer zajlik, vagyis a viszonylag legtöbb szavazatot kapott jelölt jut a parlamentbe. A rendszer jellemzése: feltétlen többségi egyéni (a feltétlenség elve azáltal enyhül, hogy a választó a második fordulóban másra is szavazhat). Földrajzi elterjedtség: A kétfordulós többségi rendszert Európában Franciaországban, Ukrajnában, Belorussziában, Moldáviában, Közép-Afrikában a volt francia gyarmatokon (Mauritánia, Mali, Togo, Csád, Közép-Afrikai Köztársaság, Gabon, Kongó), Egyiptomban, Közép-Ázsia néhány országában (Irak, Irán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Kirgizia), Vietnamban, Kubában és Haitin, összesen a világ 31 államában használják. A szavazólap jellegzetes szerkezete: Mint a 2.3.5.1. A második fordulóra természetesen új szavazólapokat kell készíteni. 2.3.5.3. Pártblokk-szavazás (Party Block Vote) Alapelv: Az egyfordulós többségi rendszerhez (2.3.5.1.) hasonló, de egyéni jelölt helyett a szavazó egy pártot választ. A választókörzetek nem egy-, hanem többmandátumosak. Az a párt, amely az adott körzetben a legtöbb szavazatot kapja, abban a körzetben az összes mandátumot elnyeri. A rendszer jellemzése: feltétlen többségi pártrendszer. Földrajzi elterjedtség: Libanon és Dzsibuti, és a képviselőhelyek egy része számára Szingapúrban, Tuniszban, Ecuadorban és Szenegálban is. A szavazólap jellegzetes szerkezete: A pártok a jelöltek nevével egymás után vagy egymás alá sorol-61
