Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán A d’Hondt-módszer alkalmazásánál máraz első körben (skrutíniumban) elosztják az összes mandátumot, és ez a módszer előnyben részesíti a nagyobb pártokat s hátrányos helyzetbe hozza a kisebbeket. (Ráadásul, ha az A párt csak egy kevéssel is több szavazatot kapna, a sorrendben tizedik mandátumot is megszerezné, s ezáltal a mandátumok a pártok között 5:3:2 arányban oszlanának meg). A Hare-módszer viszont igazságosabb a kisebb pártokkal szemben. A relatíve legnagyobb maradék módszerének alkalmazásánál, ami a Hare-módszer egyféle változata, a maradék mandátumokat nem a maradék abszolút nagysága szerint osztják el, hanem relatív nagysága szerint. Mondjuk, ha a mi esetünkben az A pártnak 4,46 a proporciós száma és a C párté 2,46, tehát abszolút értékelésben a maradékszám egyforma, a mandátumot a C párt szerezné meg, mivel a 0,46 a kettőhöz viszonyítva relatíve nagyobb, mint a négyhez. Nézzük meg, milyen eredményhez jutnánk a Hagenbach-Bischoff (tehát a mi választójogi törvényünk által is meghatározott) módszerrel. Itt is a Haremódszerhez hasonlóan számítjuk ki a mandátumszámot, de az adott választókerület összes szavazatának számát az elnyert mandátumok számánál eggyel nagyobbal osztjuk el. A mi esetünkben tehát a mandátumszám nem 1 000, mint az előző esetben, hanem 10 000:(10+1) = 909,1. A maradék mandátumok elosztásánál ugyanazt a képletet használjuk, mégpedig úgy, hogy az első körben szerzett mandátumok számát eggyel növelve elosztjuk az adott választókerületben a párt összes kapott szavazata számával. A pártok az így kiszámított hányados nagysága szerint kapják a mandátumokat. 52