Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán pártjainak a képviselői voltak; a HSĽS állami vezető szerepét az 1939-es alkotmányban és egyéb törvényekben rögzítették. A háború utáni első választások Csehszlovákiában 1946-ban voltak. A fasizmus bukása és az új választások köztes időszakában az ideiglenes Nemzetgyűlés, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács felépítését a Nemzeti Frontban egyesülő külföldi és belföldi ellenállás pártjai közti megegyezés határozta meg. E megegyezés szerint a Demokratikus Pártnak (Demokratická strana - DS) és Szlovákia Kommunista Pártjának (Komunistická strana Slovenska - KSS) mindkét szervben azonos számú küldöttje volt. Majd a 65/1946 Tt. sz. alkotmánytörvény újból bevezette az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot. A gyakorlatban azonban a háború utáni első választások nem voltak maradéktalanul általánosak, érvénybe lépett ugyanis a nemzetiségi cenzus. Szavazati joggal csak a CSSZK szláv eredetű polgárai rendelkeztek, a magyaroktól és németektől megvonták a választójogot. Ez Beneš köztársasági elnök dekrétumainak és az ezt követő törvényrendeleteknek a következménye volt, amelyek az 1938-1945- ös események miatt a kollektív bűnösség bélyegét sütötték a magyarokra és németekre, s megvonták vagyon- és politikai jogaikat. A modern választójog szempontjából az ilyen eljárás nem demokratikus, mivel megszegi azt az alapelvet, miszerint a választójog gyakorlásának korlátozása csupán a bíróság jogerős ítélete alapján lehetséges. Belgiumban például a háború után 100 000 német ajkú lakos közül 16 000-t ítéltek el szabályos bírósági eljárással a fasiszta Németországgal való bizonyított együttműködésért. A 30
