Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán törvény, csak a miniszterelnök 1922-ben kiadott 2200 sz. dekrétuma. E dekrétum szerint választójoga csak azoknak a 24. életévüket betöltött férfiaknak volt, akik legalább tíz éve voltak magyar állampolgárok, legalább két éve egy helyen laktak és legalább négyéves alapfokú műveltséggel rendelkeztek. Ráadásul a választások vidéken ismételten nyilvánosak voltak. Csupán 1937-ben határozta el az akkori magyar kormányhatalom a titkos szavazás bevezetését. Ezt azonban a felsőház és Horthy kormányzó fokozott hatáskörével ellensúlyozták. Az első titkos választások 1939- ben azonban semmilyen alapvető változást nem eredményeztek a parlamentben - a politikai pártok hagyományos felépítése és az általános társadalmi légkör nem kedvezett az alapvető fordulatoknak. Európa választási rendszereit 1918-ig (és sok országban 1945-ig) semmiképp sem tarthatjuk versenyelvűnek (csak korlátozott versenyelvűnek), tehát ezen társadalmi rendszerek sem tekinthetők a szó mai értelmében demokratikusaknak. Az Osztrák-Magyar Monarchia választási viszonyaihoz mérten minőségileg kétségkívül a masaryki Csehszlovákiában voltak a leghaladóbbak a választójogi törvények. (121/1920 Tt. sz. alkotmánytörvény, 123/1920 Tt. sz. törvény és 124/1920 Tt. sz. törvény.) A mához viszonyítva ezek is mutatnak bizonyos eltéréseket. Az országgyűlési választások esetén az aktív választójog korát 21 évben határozták meg (ma 18 év), ez azonban jelentős haladás volt a monarchia törvényeivel szemben, amikor a korhatár 24 év volt. Választhatóvá 30. életévének betöltése után vált az állampolgár (ma 21 évesen). A legnagyobb vívmány azonban a nők választójogának elismerése volt. Az 28
