Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán Ausztráliában 1967-ben és Svájcban, ahogy már említettük, csak 1971-ben. Alkalmazták továbbá a vagyoni, életkori, műveltségi, faji és nemzetiségi korlátozás cenzusát. Eredetileg a cenzus mindenekelőtt a vagyoni helyzethez kötődött (a cenzus kifejezés is eredetileg vagyon- és adóbecslést jelentett). A cenzusokat később megszüntették vagy mérsékelték, úgyhogy míg 1832-ben Angliában a lakosságnak csak a 7 %-a választott, 1918-ban már a 74 %-a. Magyarországon a képviseleti elv, ill. a nép szuverenitása szellemében az 1848:V. te. teremtette meg a választójog új alapjait. Ez a törvény természetesen nem lépte túl az akkori kor kereteit, nem adott általános választójogot, mivel a nőkre, a vagyontalanokra és a gazdai hatalom alatt állókra nem terjesztette ki a választójogosultágot. A választási reformok Magyarországon továbbra is nagyon lassan haladtak; választójoga még a század végén is csak a lakosság 5- 7 %-ának volt, ráadásul vidéken nyilvánosak voltak a választások - a szavazó a tisztviselőkből álló bizottság előtt volt köteles kijelenteni, kire adja voksát. Meghatározó változást az 1913:XIV. te. sem jelentett, annak ellenére, hogy a nyilvánosság egyre inkább követelte az általános választójogot. Ezzel a törvénnyel ismét csak a lakosság 8,6 %-a jutott szavazati joghoz. A nem magyar történetírás általában a monarchiabeli Magyarország választójogi rendelkezései negatívumai közé sorolja a nemzetiségi alapon történő diszkriminációt. Az alábbi táblázat megmutatja, hogy ez a kifogás nem állja meg teljesen a helyét. Igaz, hogy a magyar anyanyelvűeknél a választásra jogosultak aránya nagyobb, mint az összlakosságból való részesedésük, a különbség azonban nem 26
