Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán A fenti problémát úgy is felvethetjük, van-e az éppen uralmon lévő hatalomnak annyi politikai kultúrája, hogy ellenálljon a kísértésnek, s többségi helyzetével visszaélve ne változtassa meg brutálisan a választási szabályokat úgy, hogy azok egyértelműen hátrányos helyzetbe hozzák az ellenzéket. Sok országban az ilyen folyamat meggátolását az alkotmány szavatolja, mégpedig azáltal, hogy a választási rendszer alapelveit az alkotmány határozza meg, vagy pedig úgy, hogy a választójogi törvény megváltoztatására a parlamenti képviselők minősített többsége (rendszerint kétharmada) szükséges. Sok demokratikus államban (például Németországban) a választójogi törvény egyszerű törvény - a politikai kultúra azonban olyan szinten van, hogy egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az éppen a hatalmon levő csoportosulás önkényesen megváltoztatná a választási szabályokat. A választójogi törvénynek a politikai verseny összes résztvevői legszélesebb konszenzusán kell alapulnia. Alkotmánytörvény határozta meg a választási rendszer alapelveit a Csehszlovák Köztársaságban 1920-ban és 1946-ban is. Az 1989-es magyar választójogi törvény ugyancsak hosszan tartó tárgyalások széles körű konszenzusának eredménye, s megváltoztatásához a képviselők alkotmányos többségére van szükség. A választási szabályok alapelveit az új cseh alkotmány is rögzíti. A szlovák választási rendszer azonban csak az egyszerű törvény része. Bármilyen - még a legalapvetőbb - megváltoztatására elegendő hetvenhat képviselő részvétele, s ebből harminckilenc beleegyezése. Kérdéses, olyan magas fokú-e a jelenlegi kormányzat politikai kultúrája, hogy ezzel a lehetőséggel ne 24
