Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Közigazgatási felosztások Szlovákia területén
Közigazgatási felosztások Szlovákia területén akkor is így lenne, hogyha az államnyelvtörvény például nem tiltaná az anyanyelv használatát a hivatalokkal való érintkezésben. Mert ugyan ki fog foglalkozni a magyarul beszélő ügyféllel Nagyszombatban, Nyitrán és Besztercebányán? De akár Pozsonyban és Kassán is? Nyilván senki. Ezek a városok a szlovákmagyar etnikai határ felett vannak, és a hivatalaikban dolgozók kevés megértést mutatnak a magyarság, vagy más etnikai közösség problémái iránt. Ugyan már miért tennék, ha erre őket a központból nem késztetik, sőt, negatív példát mutatnak nekik? Az oktatásügy és a kultúra irányítása pedig - a magyarlakta vidékeken is-teljesen az államigazgatás jogkörébe tartozik, és a kormánypárthoz tartozó egyének hozzák meg a döntéseket. Ha tehát a táblázatnak azt az oszlopát vizsgáljuk, amely a kerületeken belüli magyar lakosság részarányát mutatja, ezeket a tényeket is figyelembe kell vennünk. Mindössze két kerületben haladja meg a magyarok részaránya a 20 %-ot, mégpedig a Nyitrai és a Nagyszombati kerületben. Atöbbiben jóval 20% alatt van. A Meöiar-kormány ideológusai azzal szoktak érvelni, hogy hiszen azelőtt három kerületben éltek magyarok, azokon belül pedig sokkal alacsonyabb volt a részarányuk, mint jelenleg. A volt nyugat-szlovákiai kerületben ugyanis kb. 21%, a közép-szlovákiaiban kb. 5%, a kelet-szlovákiaiban pedig kb. 6% volt a magyarok részaránya. Ez az érvelés azonban rendkívül sántít: az „azelőtt” ugyanis a kommunista rendszerben volt - 1990-ig, amikorteljesen más alapokon működött a közigazgatás. 1990-ben azonban megszűntek a kerületek, és gyakorlatilag a járások szerepeltek másodfokú ál173