Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Közigazgatási felosztások Szlovákia területén

Közigazgatási felosztások Szlovákia területén

A 18. század végére kialakult és egészen 1848-ig létező ún. nemesi vármegye képezte az államhatalom legalsó szintjét. A vármegye negyedévente megtartott közgyűlése (a megye nemeseinek összessége) döntött a megyét érintő ügyekről. Természetesen, mivel az ügyek száma rendkívül nagy volt, általában csak jóváhagyták a megye tisztviselőinek a közgyűlések közti ún. kisgyűléseken meghozott döntéseit. A tisztikar élén az uralkodó által kinevezett főispán állt. Kivételt Pest és Heves megye képezett. Pest megye főispánsága ugyanis a nádori címhez kötődött, Heves megye főispánja pedig a mindenkori egri érsek volt. Az ügyintézést azonban gyakorlatilag a megyék többségében a közgyűlés által választott alispánok irányították, mégpedig az első alispán a közigazgatást, a második alispán a bíráskodást. A vármegye „hivatalvezetője” a főjegyző, az egyes „részlegek” vezetői az aljegyzők. A vármegye területe kisebb egységekre - járásokra - van felosztva, ezeket a szolgabírák irányítják. Választások (persze csak a nemesek részvételével) háromévente vannak, ekkor újraválasztják a tisztikart.

Elmondhatjuk tehát, hogy az 1848-ig kialakult magyarországi közigazgatási rendszer egy lényegében eléggé decentralizált önkormányzati rendszeren - a megyék és a szabad királyi városok (a szabad királyi városok és a kiváltságos területek - Jászság, Kunság, hajdúvárosok - nem tartoztak a vármegye joghatósága alá) önkormányzatán alapult. A kapcsot e két önkormányzat és a központi államhatalom között az uralkodó által kinevezett főispán jelentette, illetve a nemesi (rendi) országgyűlés, ahova minden megye képviselőket (általában kettőt-hármat) küldött, akik a me141