Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
Magyar névtani kutatások Szlovákiában 473 változások hatásai a földrajzinév-állományban (2000) című tanulmányában Szlovákia ma - gyarlakta területéről származó példák segítségével azt bizonyítja, hogy a földrajzi névanyag alakulásban fontos szerepet játszottak az interetnikus kapcsolatok. A szlovákiai magyar helységnevek standardizációs, kodifikációs, névpolitikai, névtervezési kérdéseivel Szabómihály Gizella több tanulmányában foglalkozik (Szabómihály 2005b, 2007b, 2007c, 2009). A VI. névtudományi konferencián összefoglalja a határon túli névhasználat sajtosságait (Szabómihály 2008). A településnevek történeti változásaival a mai Szlovákia területén Jankus Gyula (1994) is foglalkozott. A Losonci járás helységneveinek szerkezeti és keletkezéstöréneti elemzését Angyal László (2009) végezte el. Túróc megye XIV. század végéig kialakult helységneveit Úr - hegyi Emília (1939) a nevek eredete és a névadás indítéka szerint csoportosította. Kniezsa István (2003) és Kiss Lajos (1986, 1988) több szlovákiai magyar település nevének etimológiáját is megadta. Püspöki Nagy Péter a Csallóköz tájnév magyar, latin, német és szlovák neveinek eredetéről és jelentéséről írt egy könyvet (Püspöki Nagy 1989). A sajtóban előforduló helynévi kódváltásokról Kulcsár Aranka (2005) és Lintner Anita (2005) tanulmányában olvashatunk. Egy-egy város utcaneveivel többen is foglalkoztak. Ortvay Tivadar (1905) és Lovisek Júlia (2007, 2009) Pozsony, Héder Ágnes (1999b) Révkomárom, Frunyó Csilla (2002) Párkány utcaneveit vizsgálta. Az utcanévadás nyelvtervezési kérdéseiről Menyhárt József (2006) cikkében olvashatunk. A hivatalos utcanévadás hűen tükrözi a társadalmi-politikai viszonyokat, az utcanevek a történelem folyamán a politikai és ideológiai hatások nyomán gyakran módosultak (1. Lanstyák 1998b; Lovisek 2007). A felvidéki víznevek nyelvi eredet szerinti rétegeiről Kiss Lajos (1994) írt átfogó tanulmányt. A Galántai járás vízneveiről Telekiné Nagy Ilona (1993), a szlovákiai magyar vízrajzi köznevekről Vörös Ottó (2006) értekezett. A gömöri barlangnevek használatáról Turcsányi Gabriella (2006) írt. A hegynevekkel Kiss Lajos (1997), Scheirich László (2004), Bauko János (2010g) foglalkozott. Bauko János egy újszerű helynévtípust, a szlovákiai sziklamászóutak neveit több vonatkozó publikációjában elemezte (Bauko 2003b, 2004a, 2006c, 2007a, 2008e, 2009c). A sziklamászóutak neveit a mikrooronimákhoz sorolja, mivel a szikla egy kisebb részét, rövidebb szakaszát, a sziklamászó(k) által tervezett, kiépített, megmászott és elnevezett útvonalát identifikálják. A szerző egy másik tanulmányában a komáromi erődrendszer helyneveit vizsgálta a névadás indítéka szerint (Bauko 2006b). A helynevekkel kapcsolatos névpolitikai, névtervezési kérdésekkel több szerző foglalkozott (Dózsa 2002; Lanstyák 1991, 1998a; Vörös F. 2004b; Vörös O. 2004b, 2007; Zalabai 1995). 3. EGYÉB NÉVTÍPUSOK KUTATÁSA A személy- és helyneves publikációkon kívül csak elszórtan találkozhatunk egyéb névtípusok feldolgozásával. A karvai kutyaneveket Török Tamás (2002a), az autóneveket Héder Ágnes ( 1999a), a termékneveket Misad Katalin (2007), a Komáromban gyártott hajók neveit Bauko János (2008g) vizsgálta. Misad Katalin (2005) a szlovákiai magyar írásgyakorlatban tekintette át a különböző tulajdonnévfajták helyesírását. ÖSSZEGZÉS A magyar névtudományt a határon túli kutatások eredményei is gazdagítják. A nyelvtudomány aktuális feladatai közé tartozik a tulajdonnévkincs vizsgálata. Az adatközlők által adott névmagyarázatokat jó lenne digitalizálni, így a névtani eredmények a dialektológia szá
