Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
578 Simon Szabolcs a nyelv változásait ugyanakkor a standardban a kodifikáció és a nyelvművelés általában erősen korlátozza. Emiatt aztán a nyelvészek egy csoportja a standardra valójában úgy tekint, mint egyféle nemzeti múzeumra (vő. Sgall-Hronek 1992: 91-92). Mindamellett hangsúlyoznunk kell azt, hogy a standard tekintélye vitathatatlan, de ezt hiba lenne abszolutizálni. Ami a standard normáját s annak a beszélőkön való számonkérését illeti, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kodifikáció nem tükrözi hiven a normát, bizonyos mértékben „mögötte kullog”, ill. elébe is mehet. Fontos azonban az, hogy a nyelvhasználatunkban szakadatlanul változások zajlanak, és - több mint hetven évvel azután, hogy Mathesius, Jakobson és Havránek felléptek a nyelvművelésben a funkciós szempontot hirdető programjukkal - a beszédhelyzetre való tekintet nélkül ne ragaszkodjunk csupán a megszokott nyelvi elemek használatához, azokat a standardban egyedül helyesnek elismerve, hanem bátran használjunk olyanokat is, melyeket a müveit beszélők nagy része teljesen természetes módon használ, s megfelelőnek ismer el (vö. Simon 1998; Lanstyák-Simon-Szabómihály 1997). Az újabb, a kétszintű érettségi vizsgával kapcsolatos különféle közoktatási anyagok, tantervek, tanmenetek, egyéb oktatási segédanyagok sincsenek kellő mértékben tekintettel a szlovákiai magyar beszélőközösség nyelvi helyzetére, a nyelvi purizmus bennük is megnyilvánul, így nem lehetnek igazán alkalmasak az anyanyelvi nevelésre sem. Maradva a tankönyvek, illetőleg egyéb oktatási anyagok és a nyelvi purizmus témánál, néhány újabb példával illusztrálom írásomat. A tankönyveknek nyilvánvaló a kihatásuk: nemzedékek ismereteit, szemléletét alapozza meg egy-egy tankönyv. Ha azonban a tankönyvi ismeretanyag korszerűtlen szemléletet tükröz, eltájolja a diákokat. A jelenségre jó példát hozhatunk fel a Katedra c. folyóirat egyik korábbi számában megjelent tankönyvkritikákból is (Balia 2003). Ilyen jellegű írás viszonylag ritkán jelenik meg szükebb pátriánkban, ezért dicséretes, ha fiatal pályakezdő pedagógusok mégis vállalkoznak rá. Az említett írásban néhány szerző elemez egy újonnan megjelent, szlovák eredetiből fordított természetismeret-tankönyvet. A tankönyvi szövegben sajnálatos módon előforduló tárgyi tévedések helytálló felfedése mellett azonban az egyébként nem nyelvész (nyelvszakos) bírálók úgy vélekedhettek, hogy illetékesek állást foglalni a tankönyv nyelvét érintő kérdésekben is. Észrevételeikből példaképpen csak kettőt emelnék ki: „Az elkövetkezik a nappal helyett [...] szebben hangzik a beköszönt a nappal. Az elkövetkezik kifejezés egyébként a magyar nyelvben nem létezik.” (Mondanom sem kell, hogy például a szótáraink - melyekhez bizonyára hozzányúlhatott volna a bíráló - másról tanúskodnak.) Még ennél is érdekesebb azonban a következő megállapítás: „Kérném a tankönyvforditókat, szerkesztőket és nyelvi lektorokat, hogy az efféle »újkori nyelvújításokat« a jövőben, ha lehetséges, kerüljék. Számunkra ugyanis szükségtelen két vagy több magyar nyelv létezése. Elég ha egy van, és az érthető határon innen és túl is”. Végül hadd említsek másféle példát is. Egy, szintén fiatal ügybuzgó pedagógus magyarszlovák futball kisszótárt jelentetett meg (Both 2004). A szerző, egy a kiadott szótára kapcsán vele készített interjúban (Brányik 2004) kifejti, hogy szótára „mintegy 3 000 szót tartalmaz. S ezzel akár a szlovák nyelv tanulásának alapjául is szolgálhat. A haladóknak pedig segédeszközül!” Az oktatási segédletnek szánt munkát azonban a nyelv egyértelműen homogén szemlélete jellemzi. Nyilvánvalóan úgy készült, hogy a szerző egy terjedelmesebb szótárból kiválogatta a foci témaköréhez is kapcsolódó szavakat, ugyanakkor azonban nincs meg benne például még a kötény-, esernyőcsel és más egyéb általánosan használatos terminusok, vagy egyéb, a kétnyelvű nyelvváltozatok elterjedt elemeinek tekinthető szavak, ahogyan például a kontúrnál ige sem. Ez utóbbit azért említem, mert minden magyar sportbarát ismeri
