Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
56 Lanstyák István is, amelyekre a mai magyar-szlovák kétnyelvűség megerősítőleg hat (s így pl. lassítja a nyelvjárásokból való kihalásukat, vagy egyenesen hozzájárul terjedésükhöz), ez a réteg mégis alapvetően zárt készletnek tekinthető, a bele tartozó elemek száma nem nagyon változik, ha mégis, inkább csökken, mint növekszik. A kontaktusjelenségek újabb, 1918 utáni rétege mesterséges, azaz hatóságilag kezdeményezett és támogatott kényszer - kétnyelvűség következtében jött létre az elmúlt évtizedekben. Részben az előző réteghez hasonlóan a beszélők közvetlen érintkezése révén átkerült, a mindennapi beszélt nyelvhez tartozó elemeket - nagyrészt szavakat és szókapcsolatokat - tartalmaz, de ezenkívül nagy számban találhatók benne fölülről bekerült, a hivatalok, a művelődési intézmények, az iskolák, a munkahelyek, a központi sajtó, a kereskedelem által terjesztett elemek is. Használatuk jórészt a mai Szlovákia területére korlátozódik, bár a határ menti érintkezés révén néhány szó átkerült a határ túloldalán élő MM beszélők egy részének nyelvhasználatába is. Még a közvetlen napi érintkezés során átkerült szavak nagy része is az egész szlovákiai nyelvterületen él, nem csupán egy-egy kisebb-nagyobb régióban. E réteg kizárólag kölcsönzéstermékekből áll, maradványjelenségek nem találhatók bennük4. Nyiott készletről van szó, amely a magyar-szlovák kétnyelvűség élő és tömegméretű mivolta következtében állandóan gyarapszik újabb elemekkel, miközben nem zárhatjuk ki azt sem, hogy az elemek egy része háttérbe is szorul, bár erre nézve csak megfigyeléseink vannak, melyeket empirikus kutatásokkal kellene igazolni. Dolgozatomban csak a kontaktusjelenségeknek 1918 után kialakult rétegébe tartozó kölcsönzéstermékekkel foglalkozom (a régi rétegre 1. Lanstyák 1994, 2003). Munkám terjedelme még így sem teszi lehetővé, hogy a kontaktusjelenségek különféle típusait részletesen bemutassam, ezért legtöbbjükről csupán na - gyón röviden beszélek, egyedül a kölcsönzést tárgyalom - a többiekhez képest - valamivel részletesebben. Az, hogy miért esett a választásom a kölcsönzésre, aligha kell magyarázni, hi - szén köztudottan ez - a kódváltás mellett - a legfontosabb, legtöbbet vizsgált (s ezért a legjobban ismert), a laikusok által is sok esetben könnyen felismert, s a kétnyelvű nyelvváltozatok fejlődését a legnagyobb mértékben befolyásoló kontaktusjelenség-típus. 2. A KÉTNYELVŰEK NYELVI VISELKEDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI Egy nyelv kétnyelvű változatai nyilvánvalóan azért különböznek ugyanazon nyelv egynyelvű változataitól, mert az érintett nyelv kétnyelvű beszélői részben más „világban” élnek, s ezért másképpen viselkednek, mint az ugyanazon nyelvközösséghez tartozó egynyelvű beszélők. A könyvünk I. és II. fejezetében található írásokból kiderült, milyen is az a „világ”, melyben az SM beszélők élnek. A továbbiakban arról lesz szó, hogy ezek az egynyelvű MM „világtól” sok tekintetben eltérő körülmények milyen különbségeket eredményeznek az SM beszélők nyelvi viselkedésében az egynyelvű MM beszélőkhöz viszonyítva, majd pedig megvizsgáljuk, hogy az eltérő nyelvi viselkedésnek milyen nyelvi következményei vannak az SM változatok rendszerére nézve. Az SM beszélőközösség köztudomásúlag a kisebbségi kétnyelvűség körülményei közt él. Kisebbségi közösségről van szó, mégpedig nemcsak számszerüség tekintetében, hanem hatalmi-politikai szempontból is (a „kisebbség” fogalmának értelmezésére 1. Skutnabb- Kangas 1990/1997: 18; Dressier 1999: 4). Bár az SM beszélők legnagyobb része olyan településen él, ahol az összlakosság többségét alkot4. Tudunk ugyan néhány faluról, melynek szlovák —> magyar nyelvcseréje valószínűleg 1918 után fejeződött be (vő. Liszka 1996: 203-204), de az ezek magyar nyelvjárásában található esetleges - eddig azonban nem vizsgált - maradványjelenségek még az előző korszak termékeinek tekinthetők.
