Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
560 Szabómihály Gizella nyék szervezeti egységeinek a nevét a kodifikációval összhangban kell írni, akkor nyilván minden ilyen tartalmú kérdésre egyértelműen a helyesírási szabályzat vonatkozó pontjának megfelelő választ adnak, a másik esetben pedig nyilván szintén azonos módon járnak el, vagyis a jelenlegi írásgyakorlatról is tájékoztatják a kérdezőket. Az első esetben a normához igazodó változat támogatásával nyelvtervezési szempontból a norma megerősítéséről van szó, a második esetben válasza - ha a kérdező az írásgyakorlatot veszi figyelembe - végül is a norma megváltoztatására irányuló törekvéseket fogja erősíteni. A fenti esetben az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársai - akárcsak a Gramméban dolgozók - helyesírási vagy nyelvhelyességi kérdések kapcsán tanácsot adnak, a kérdezők azonban nem okvetlenül cselekednek is e szerint, nagyobb az esélye viszont annak, hogy az Akadémia presztízse miatt a nyelvtudományi intézet munkatársainak tanácsát inkább megfogadják (1. Uhlírová 1999: 241; 2002: 444). Máskor azonban a nyelvművelő osztály munkatársainak javaslatait valószínűleg figyelembe veszik, például amikor szakértői véleményt kémek tőlük. Ha hatóság kéri a szakvéleményt, az intézeti munkatársak véleménye végül is hatósági véleményként fogalmazódik meg, s így ténylegesen is befolyásolhatja a nyelvhasználatot. Kisebbségi helyzetben (legalábbis Szlová - kiában) a nyelvi menedzselési folyamat eredményét befolyásoló hatalmi viszonyok egészen mások: elsősorban is nem létezik egy, az Aka - démiához hasonló társadalmi presztízzsel rendelkező intézmény, másrészt a kisebbségi in - tézményeknek nincsenek hatósági jogköreik, számos esetben nem lehet tudni, ki dönt valamely magyar nyelvi kérdésben. Ez különösen most szembetűnő, amikor a vonatkozó törvények, elsősorban a kisebbségi nyelvhasználati törvény értelmében bizonyos településeken a magyar nyelv a hivatalos színtéren is használható. Az is teljesen bizonytalan, hogy kompetens szakembereket, magyar nyelvészeket bevonják-e a nyelvi problémák kezelésébe (1. a helységnevek standardizálásának problémáját). A szlovákiai magyar nyelvészeknek lehet éppen kidolgozott elméletük és cselekvési tervük a hagyományosan a korpusztervezés körébe tartozó kérdések kezelésére, ezek megvalósulása nagyon is esetleges. 4. BEFEJEZÉS A nyelvi menedzselés mint terminus és fogalom két évtizedes múltra tekint vissza, s a vonatkozó szakirodalom áttekintése azt mutatja, hogy ez alatt az idő alatt természetszerűleg módosult. A nyelvi menedzselés a nyelvtervezés kritikájaként indult, a Neústupný és követői által megfogalmazott kritikák még inkább érvényesek arra a fajta nyelvművelésre, amely Magyarországon és a környező országok magyar közösségeiben az utóbbi évtizedekben folyt, s amely olyan reprezentatív kiadványokban öltött testet, mint például a Nyelvművelő kézikönyv. Remélhetőleg az általam idézett példákból is kitűnt: a nyelvi menedzselés terminus használata elsősorban is a tartalmilag egyre inkább kiüresedő nyelvműveléssel szemben tűnik előnyösnek, valamint a nyelvi problémák (normaproblémák) szélesebb kommunikációs és társadalmi kontextusba történő beágyazása és vizsgálata miatt. HIVATKOZÁSOK ÉKsz2. Pusztay Ferenc szerk. Magyar értelmező kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2003. Deme László 1970. Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról. Bratislava: Madách. Fishman, Joshua, A. 1974/1998. Nyelvi modernizáció és nyelvi tervezés a nemzeti modernizáció és tervezés más típusaival összehasonlítva. Tolcsvai Nagy Gábor szerk. Nyelvi tervezés. Tanulmánygyűjtemény. 31-50. Budapest: Universitas Kiadó. Haugen, Einar 1972/1998. Nyelvészet és nyelvi tervezés. Tolcsvai Nagy Gábor szerk. Nyelvi tervezés. Tanulmánygyűjtemény. 11-29. Budapest: Universitas Kiadó.
