Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
558 Szabómihály Gizella ismerete — az utóbbi években vált akuttá, ugyanis az 1999-től hatályos kisebbségi nyelvhasználati törvény alapján ma már bizonyos hivatalokkal való kapcsolattartás során a magyar nyelv írásban is használható. A megfelelő „szlovákiai magyar” jogi-közigazgatási terminológia hiányát nagyrészt problémaként élik meg például a települési önkormányzatok vagy az újságírók, de tudatosítják (elvileg kívülállóként) a nyelvészek is. A jogi-közéleti szövegek magyar változatának megfogalmazásával kapcsolatos problémáikkal a beszélők (konkrét személyek, de intézmények is) számos esetben a Gramma Nyelvi Iroda 2002-től működő közönségszolgálatához fordulnak. Amikor a közönségszolgálat munkatársai arra adnak választ, hogyan fordítson a kérdező egy-egy konkrét szlovák szót, kifejezést magyarra, a válasz mögött szükségszerűen valamilyen elméleti háttér húzódik meg. Ebben az esetben a háttér valójában egy nyelvtervezési döntés: el kell döntenünk, hogy a közmagyar (azaz a Magyarországon használatos) kifejezést javasoljuk-e (ha van ilyen), vagy a „forgalomban levő”, fordítással létrejött kifejezések közül javasoljunk-e egyet, esetleg újat alkossunk (bővebben 1. Lanstyák-Szabómihály 2000/2002). A szlovákiai magyar közvélemény elvileg elutasítja a kontaktusjelenségeket, verbálisán a közmagyarhoz való nyelvi közeledést támogatja, s ez volt a szlovákiai magyar nyelvművelők álláspontja is. Gyakorlati — elsősorban kommunikatív - szempontokat figyelembe véve a Gramma Nyelvi Iroda munkatársai is azon a véleményen vannak, hogy a szakterminológia síkján meg kell tartani a lehető legnagyobb egységet, ezért funkcionális megfelelés esetén a magyar(országi) jogi-közéleti terminusok átvételét javasoljuk. Ez a nyelvtervezési döntés aztán meghatározza a konkrét nyelvi problémákra adott válaszokat is: vagyis minden esetben, amikor ilyen kérdés merül föl, a már létező terminus használatát javasolja a közönségszolgálat, s csak akkor foglalkozunk sajátos szlovákiai szakszavak megalkotásának a problémájával, amikor a Magyarországon nem létező fogalmat kell megnevezni, vagy a magyarországi terminus valamilyen okból nem vehető át. Lezajlott tehát a teljes folyamat: az interakció résztvevői észlelték a problémát (konkrétan azt, hogy valamit nem tudnak „helyesen” magyarul megnevezni), ezt a tényt negatívan értékelték, tehát próbálták megoldani, a probléma megoldásába bekapcsolt nyelvészek válaszoltak, ezáltal a kérdező részére a problémát megoldották. A kérdezőt rendszerint nem érdekli a nyelvészeti magyarázat, sem az, hogy elvileg többféle lehetőség közül lehetett választani, ő egyértelmű választ kér. A nyelvész azonban azt szeretné, hogy erről az alapvetően nyelvtervezési döntésről, az adott probléma megoldásáról mások is értesüljenek, feltehető ugyanis, hogy hasonló gondjaik másoknak is vannak. Továbbá célunk az, hogy az említett nyelvtervezési döntésünkkel összhangban egységes terminológiahasználatot érjünk el, ezért az általunk javasolt terminust igyekszünk elterjeszteni. Az említett döntés valójában egy kodifikációs aktus volt, amely „közlésének”, elterjesztésének hagyományos módja (szótárakban, kézikönyvekben stb.) hosszú ideig tart, s ezért kevésbé célravezető.17 Ebből a megfontolásból az általunk hozott kodifikációs döntések elterjesztésének alábbi módjait választottuk: 1. a közérdekű kérdésekre adott válaszokat közöljük a honlapunkon, akárcsak a folyamatosan bővülő és aktualizált szlovák-magyar jogi-közigazgatási szójegyzéket; 2. az általunk javasolt magyar megfelelőket (a kodifikációt-lexikációt) szintén közöljük a honlapon, illetve megküldjük a szerkesztőségeknek; 3. nyelvi isme17. Ha például a szlovák parlament hoz egy törvényt a szociális támogatások rendszerének módosításáról, s új támogatásfajtákat vezet be, ezek magyar neve most jelent problémát, vagyis most kell vele foglalkozni. Mire egy szótár megjelenik, a szóban forgó támogatás valószínűleg már nem is létezik. Ugyanez érvényes többségi helyzetben is, amikor például divatszavak helyes írásmódja iránt érdeklődnek.
