Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
A nyelvi menedzselés lehetséges szerepe a magyar nyelvalakításban 551 A nyelvi menedzselés fent vázolt folyamata bármikor megszakítható: pl. a problémát az interakció résztvevői érzékelik és értékelik is, de nem tartják fontosnak, hogy továbbra is foglalkozzanak vele, vagy kidolgoznak ugyan akciótervet, de az nem valósul meg, így a történelemből több példa is van arra, hogy kiválóan kidolgozott tervezetek a megfelelő feltételek hiányában sohasem váltak valóra. Ez azzal a ténnyel is összefügg, hogy a nyelvi problémák megoldása elképzelhetetlen a kapcsolódó társadalmi és kommunikációs problémák kezelése nélkül. A nyelvi menedzselés elmélete a nyelvi problémák kezelésének folyamatát annak tudatában úja le, hogy ezek megoldását az érintett szereplők különbözőképpen lát(hat)ják, ennélfogva érdekellentétek létez(het)nek közöttük, s csak a hatalommal rendelkező érdekcsoport tudja keresztülvinni elképzeléseit. Az elmondottakból úgy tűnhet, hogy a nyelvi menedzselést csak az interakció résztvevőit érintő folyamatként értelmezzük, olyan folyamatként, amely mintegy automatikusan, bármilyen „szervezett elmélet” részvétele, azaz külső beavatkozás nélkül zajlik. Valójában Neústupný kétfajta értelemben használja ezt a kifejezést: a) az interakció résztvevői maguk oldják meg a problémát, b) a nyelvi problémák megoldásának egyfajta elméleti megközelítése. Fontos továbbá leszögezni, hogy a nyelvi menedzselés a konkrét kommunikációs helyzetben fellépő problémák kezelését tartja fontosnak, ez viszont nem jelenti azt, hogy az adott probléma nem lehet társadalmi érvényű és jelentőségű. Ilyen példaként említi Neústupný (2002:435), amikor nemzetközi szinten bizonyos szituációkban az angol anyanyelvű beszélők előnyben vannak a nem anyanyelvi beszélőkkel szemben.6 Ám utalhatunk arra a helyzetre is, amikor kisebbségi szülők, pl. szlovákiai magyarok mintegy preventív céllal, azaz a későbbi kommunikációs problémák megelőzése végett szlovák óvodába vagy iskolába íratják gyermeküket. Ez a stratégia egyrészt a társadalmi környezet állapotát jelzi - a szülő saját tapasztalata, mások véleménye alapján vagy egyéb okból úgy véli, hogy az anyanyelvén iskolázott kisebbségi gyermekek nem érvényesülnek -, másrészt ha nagyon sokan választják ezt a stratégiát, akkor ennek a választásnak jelentős nyelvi és társadalmi kihatásai lesznek: egyre több lesz a szlovákdomináns kétnyelvű magyar, és még inkább felgyorsul az asszimiláció. Amint láttuk, Neústupný a nyelvi menedzselés fogalmát a nyelvtervezés kritikájára alapozta; nem fogalmazza ugyan meg, ám a nyelvtervezést inkább deduktív, a nyelvi menedzselést pedig induktív folyamatnak tartja (amint ezt korábban említettük), ugyanis ezt írja: ,,A: egyes interakciós aktusokra vonatkozó nyelvi menedzselési folyamatok olyan szervezett tevékenységgé állnak össze, amelyben már elmélet és ideológia is megnyilvánul, kiterjedt hálózatok alakulnak ki, összetett folyamatok zajlanak. Ezen a szinten már nem szükségszerűen nyilvánvaló a konkrét interakciós aktusokhoz fűződő kapcsolat. A nyelvi menedzselés mint elmélet azonban megkívánja, hogy ez a kapcsolat a lehető legszorosabb legyen. Más szóval, a nyelvi menedzselésnek meg kell haladnia azt a helyzetet, amikor a nyelvi gyakorlat korlátozott ismeretére alapozva nyelvészek vagy mások határozták meg, hogy mi jelent gondot, és mi nem" (2002: 435). A fentiek alapján esetleg az a vélemény alakulhat ki valakiben, hogy Neústupný a nyelvi menedzselés folyamatából kizárja a nyelvészeket, illetve a nyelvészek szerepét esetleg csak a folyamatok leírására, a konkrét interakciós aktusok megoldása alapján levonható tanulságok összegzésére és utólagos elméletalkotásra korlátozza. Valójában Neústupný kétfajta nyelvi menedzselést különböztet meg: az egyszerűt, egy adott kommunikációs aktusra7 vonatkozót 6. Neústupný ugyan nem említi, de ez a helyzet akkor, amikor az EU-ban bizonyos állások betöltésekor anyanyelvi szintű angol tudást követelnek meg. 7. A kommunikációs aktust a lehető legtágabban értelmezzük, azaz kommunikációs aktusnak tekinthető az az eset is, amikor a televízióban, rádióban hallott, nyomtatott szövegben olvasott nyelvi jelenségre reagál a néző/hallgató, illetve az olvasó.
