Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
544 Vančoné Kremmer Ildikó A diploma szövege egyik egyetemen sem utal arra, hogy a hallgatók milyen nyelven végezték tanulmányaikat. A két egyetem hallgatói létszámára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy amint megteremtődik az anyanyelvű felsőoktatás lehetősége, az érdeklődés az oktatás iránt azonnal megnő, még akkor is, ha a szakválaszték csak korlátozott. Nem lehet vita tárgya, hogy az anyanyelvi felsőoktatás lehetőségeit bővíteni kell, az ehhez szükséges feltételeket meg kell teremteni, hogy a magyar nemzetiségű értelmiségiek arányában meglévő hiányt csökkenteni lehessen. 6. MILYEN LEGYEN EGY ÖNÁLLÓ MAGYAR EGYETEMI NYELVPOLITIKA? Először is szeretném leszögezni, s ezt a fentebb közölt adatok is teljes mértékben alátámasztják, hogy az anyanyelven történő felsőfokú oktatás megteremtése és kiszélesítése elsőrendű feladatunk kell, hogy legyen. Kérdés marad azonban, hogy a csupán egynyelvű képzés milyen mértékben szolgálja a kisebbség érdekeit. Másképpen megfogalmazva, nem mindegy, hogy milyen ez a felsőfokú képzés, biztosítja-e a megfelelő szintű kétnyelvűséget is oly módon, hogy az ebből adódó előnyökről se kelljen lemondanunk. Vagy megmaradunk a látszólag könnyebb út mellett, s a többségi nyelvtudás megfelelő szintjének elérését az egyénre bízzuk. Ebben az esetben feltehető azonban az a kérdés is, hogy a gyenge másodnyelvtudással rendelkező diplomásoknak tulajdonképpen csak Szlovákia magyarlakta területeire adjuk ki a diplomát? S az anyaország által is támogatott „reprezentatív oktatási intézmények” melyik ország munkaerőpiacára termelik a munkaerő-felesleget? Tudatosítanunk kellene, hogy „gyengeségünk”, vagyis az, hogy kisebbségi helyzetben élünk, lehetne az „erősségünk” is. Ha az állami többségi felsőoktatást nyelvi szempontból vizsgáljuk meg, az oktatás (egy-két ritka kivételtől eltekintve) egynyelvű, s miután az oktatás államnyelven történik, bármilyen szintű „kétnyelvűsítés” szervezett keretek között elméletileg sem merül fel, az idegen nyelv magas szintű elsajátítása az egyénre van bízva. Idegen nyelven folyó képzéssel elvétve találkozhatunk. Míg a kisebbségi diákok egy része - sikeresen vagy kevésbé sikeresen - de képes anyanyelvűktől eltérő nyelven is részt venni a felsőoktatásban, ez a többségi diákoknak valószínűleg még ma is csak kis részéről mondható el. A már létező kisebbségi felsőfokú oktatás adóssága diákjaival szemben, hogy a magas szintű additív kétnyelvűség elérésében nem nyújt segitő kezet, a hallgatókat e téren magára hagyja-Olyan átfogó tannyelvpolitikára van szükség, melynek gyakorlati alkalmazása a szakmai tudnivalók elsajátításán kivül a többségi nyelv magas szintű elsajátítását is megoldaná. Az ilyen, nyelvészek és idegennyelv-oktatással foglalkozó szakemberek által kidolgozott tanmenet tartalmazná pl. a kisebbségi és többségi nyelven lehallgatandó órák és vizsgák arányát, és segítséget nyújtana a többségi nyelvi készségek (pl. a kommunikáció különböző szintjeinek megfelelő nyelvi készségek, a retorika alapjainak, az írott szövegek elkészítésének, többségi nyelvű tanulmányok megírásának) elsajátításához. Sajnos ki kell mondanunk, hogy az átgondolt, megtervezett tannyelvpolitika a Kárpátmedence többségi és kisebbségi felsőoktatásában nagyrészt hiányzik. Amennyiben az oktatásban is egyre élesebben jelentkező versenyhelyzetben a kisebbségi felsőfokú képzés helyt szeretne állni, a szakmai színvonal emelésén kívül feladatul kell kitűznie és fel kell vállalnia a nyelvi kompetenciák szintjének emelését is. A jól kidolgozott tannyelvpolitikának az egész kisebbséget érintő nyelvstratégia részének kellene lennie, melynek segítségével sikeres és versenyképes jövőkép - s nemcsak az érzelmekre ható melldöngetés - mutatható fel a kisebbségi sorsot felvállalok számára.
