Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
Érettségi vizsga Szlovákiában és külföldön...525 2.5. Magyarország Az anyaországban hosszabb ideje zajlik az érettségi vizsga megújítása. A reformelképzelések az oktatási rendszer komplexitásából indulnak ki. A magyarországi oktatási szakemberek a reformot elsősorban tanulásként értelmezik, vagyis annak „intelligens tanuló rendszerként” kell működnie (vö. Halász 2006). Maga az érettségi vizsga megújítása nagyon összetett folyamat eredménye. Mértékét, jellegét csupán néhány adattal illusztrálom. Hatása az iskolára s egyáltalán az oktatási reform egésze szempontjából is az esettanulmányok tanúsága szerint kedvező, jobb vizsgaeredményekhez vezetett (vö. Horváth Lukács 2006: 2). A vizsgaeredmények - a 2004-es évi próbaérettségi és a 2005-ös évi új érettségi eredményeinek összehasonlítása - igazolják a szakemberek elvárását, miszerint: „ha a vizsgának van tétje, akkor hatékonyabb a felkészítés és felkészülés, valamint erősebb a teljesítménymotiváció” (Horváth -Lukács 2006: 3). 2005-ben középszinten 103, emelt szinten pedig 73 volt a vizsgatárgyak száma. A kötelező vizsgatárgyakon kívül igen sokféle idegen nyelvből választottak a vizsgázók, továbbá volt középszintű vizsga például drámából, etikából, társadalomismeretből, médiaismeret és mozgóképkultúrából, többféle hittanból. A kéttannyelvű, illetve a nemzetiségi iskolákban közismereti tantárgyakból lehetett nem magyar nyelven is vizsgázni, ahogyan a példaként közölt adatok is jelzik: matematikából középszinten 8 nyelven, emelt szinten 3 nyelven, hagyományos módon 7 nyelven, történelemből középszinten 8 nyelven, emelt szinten 3 nyelven, fizikából középszinten 3 nyelven, emelt szinten 1 nyelven, hagyományos módon öt nyelven, földrajzból középszinten 6 nyelven, biológiából 5 nyelven, informatikából 5 nyelven írásbeliztek. Az érettségi vizsga előkészítésének nagyságrendjét jelzi, hogy 108, az írásbeli feladatsorok és javítási-értékelési útmutatók, valamint szóbeli tételek összeállításáért felelős szakmai bizottság működött. A vizsgázók, illetve az értékelők 222-féle írásbeli tételsort és a hozzá tartozó értékelési útmutatót használtak. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontban (OKÉV) mintegy 100 000 darab írásbeli tételcsomag összeállítására és helyszínekre szállítására került sor. Az kétségtelen, hogy a korábbi évek felsőoktatási felvételizőinek létszámához képest a 2005-ös emelt szintet tevő vizsgázói létszám lényegesen alacsonyabb arányú volt. 3. A SZLOVÁKIAI HELYZET 3.1. A szlovák nyelv és irodalom mint érettségivizsga-tantárgy a magyar tannyelvű középiskolákban (is) hagyományosan jelen van a kezdetektől, az 1950-es évektől napjainkig. Eredményei általában megfelelőek, noha sokszor éri az a vád a magyar iskolákban végzett gyerekeket, hogy „nem tudnak szlovákul”. Ugyanakkor azonban megállapíthatjuk, hogy a jobb képességű tanulók az iskolában is el tudják sajátítani a szlovák nyelvet; olyan mértékben, amilyenben a gyakorlatban szükségük van rá.2 Nagy változást jelentett, hogy a 2006-os tanévben sor került a szlovák nyelv és irodalom mint érettségi vizsgatárgy főpróbájára közép- és emelt szinten. Az új érettségi lényeges alapelve volt a standardizálás, mérhetőség, objektivitásra törekvés. Ezeknek az elveknek az érvényesítése a hazai magyar tannyelvű iskolák szempontjából viszont eléggé problematikus. Az „új” érettségire való átállás jegyében a szlovák nyelv és irodalom vizsga ún. extern 2. Általában érvényes, hogy azoknak a magyar anyanyelvű tanulóknak, akik - a hazai, szlovák tannyelvű - felsőoktatási intézményekben folytatják tanulmányaikat, nem jelent gondot a szlovák mint oktatási nyelv. Vagyis a magyar tannyelvű iskola általában nem jelent hátrányt. Ugyanakkor azonban nincsenek adataink arról, hogy mennyire „sikeresek” azok a magyar anyanyelvű gyerekek, akik az érettségiig tanulmányaikat szlovák tannyelvű iskolában folytatták. (Sikerességen itt azt értjük, hogy közülük hányán szereztek diplomát a felsőoktatási intézményben.)
