Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
A nyelvjárási háttér és az anyanyelvi nevelés 519 1. A nyelvjárási eredetű nyelvi hátrányoknak az iskolai oktatásban való ignorálása szakmai és emberi felelőtlenség. 2. Tudatosíttatni kell, hogy a nyelvjárások nyelvrendszertani szempontból egyenértékűek a köznyelvvel. A kommunikációs hatókörük ugyan korlátozottabb, mert vannak olyan beszédhelyzetek, melyekben inkább a köznyelvet célszerű használni. 3. A köznyelv eredményes elsajátítása leginkább a tanulók nyelvjárási hátterére építve kontrasztív szemlélettel érhető el (nyelvjárás : köznyelv). A kontrasztív szemléletre álljon itt néhány példa annak a vetélkedőnek a feladatgyűjteményéből, melyet 2007. december 1-jén a neves szlovákiai magyar nyelvész, nyelvjáráskutató, Arany Albert László halálának 40. évfordulójára rendeztek meg a Nyitra-vidéki Kolonban. A feladatokat a 2007 őszén negyedéves magyar szakos hallgatók készítettek el. Ezekből mutatunk be most néhány feladatot: 1. PÁROS Keresd meg a párokat jelentés alapján és kösd össze őket! derelye kemence guggol vőfély gyermekláncfű kilincs szemölcs szövőszék galagonya fütyül 2. ÁRNYJÁTÉK Lásd az 520. oldalon! Ugyancsak a kontrasztív szemléleten belül s a német eredményekre hivatkozva említi Kiss Jenő azt a „Dialekt/Hochsprache - kontrastiv”. Sprachhefte für den Deutschunterricht című sorozatot, melynek egyes kötetei - mindegyik más-más nyelvjárási régióval foglalkozik — egyrészt a tanulók szó- és írásbeli nyelvhasználatában jelentkező, nyelvjárási hátterükkel összefüggő hibáinak, hibatípusainak elemzését adják közre, másrészt nemcsak a regionális hibaprognózisokat adják meg, hanem terápiajavaslatokat is nyújtanak. így pl. a kontrasztív szemlélet szellemében olyan nyelvjárási-köznyelvi szópárok gyakorlatait adják meg, melyek elősegíthetik a típushibák kiküszöbölését. Számunkra követendő lehetne az ún. nyelvihiba-földrajz módszere is, mely térképlapon szemléltetve mutatná be, hogy az egyes nyelvjárási régióban milyen, a tanulók nyelvjárási hátterével összefüggő hibák fordulnak elő a köznyelvi produkcióikban (1. Kiss 2001: 147). A nyitrai hallgatók által végzett szakdolgozati elemzések szerint az alsó- és felső tagozatosok írásbeli munkáiban, tollbamondásokban és fogalmazásokban szintén leginkább a hangtani jelenségekből adódó helyesírási hibák bukkantak fel. Példaként a Rozsnyó környéki keleti palóc, és a Kassa környéki északkeleti nyelvjárások egyik mássalhangzó-jelenségét hozom fel, melyet Imre Samu is említ: „Néhány ponton Rozsnyó és Kassa környékén a hosszú msh.-k rendszere lényegében hiányzik, vagy legalábbis erősen megbomlott állapotot mutat” (Imre 1971: 269). Az említett nyelvjárási régiókban négy településen (Méhi, Nagykapos, Nagyszelmenc, Tornaija) a diákok helyesírásában a legtöbb helyesírási hibát a hosszú tt, illetőleg a többi hosszú mássalhangzó kiejtésbeli rövidülése okozta. A különböző funkciójú, homonim morfémaként használatos hosszú tt és rövid t helyesírása köztudottan amúgy is sok gondot okoz a helyesírás elsajátításának kezdeti szakaszában. Ott pedig, ahol a hosszú tt mássalhangzót nem is ejtik, még összetettebb a probléma, hiszen a kiejtés szerinti helyesírási alapelvünk, pimpimpáva dorozsba istenkörtí dedelle szátva tyúksegg kükő sühöjt siskó kilicske
