Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
A nyelvjárási háttér és az anyanyelvi nevelés 517 azonban csak nagyon kis mértékben érintették a nyelvjárásokkal kapcsolatos ismereteket. Bár vannak pozitív jelenségek is, ennek ellenére a helyzet sem a nyelvtantanítást, sem pedig a nyelvjárásokkal való foglalkozást illetően nem megnyugtató, hiszen a pedagógiai dokumentumokban meghatározott követelményeknek gyakran maguk a pedagógusok nem tesznek eleget. Mindezt egybevetve ismét bebizonyosodott, hogy mint minden tantárgy, a nyelvtantanítás sorsa s ezen belül a nyelvjárások kérdéseinek megvilágítása is végső soron a tanár kezében van. A tanár kezében van a nyelvjáráshoz való viszony kialakítása is. Ez azonban nemcsak a magyartanároktól függ, mert nemcsak a magyartanárok javítgatják a diákok nyelvjárásias beszédét, illetőleg szégyenítik meg, hanem a többi tanár is (vő. Kontra 2003: 355). A középiskolások elbeszéléseiből kiindulva napjainkban Szlovákia számos középiskolájában megismétlődik az az Illyés Gyulával annak idején megtörtént eset, hogy nem a magyar szakos, hanem a matematikatanára szégyenítette meg nyelvjárása miatt. Simonyi Károly, a Sopron megyei születésű neves fizikus Illyéshez hasonló, negatív tapasztalatokat a rajzórán szerzett (1. Kiss 2002: 265). A nyelvjárás stigmatizációjának pedig lelki és nyelvhasználati következményei is vannak. A legsúlyosabb következmény: az anyanyelvtől való elfordulás és a közösségtől való elidegenedés. Innen pedig egyenes út vezet az asszimiláció felé. Ez ugyanis Trudgill szerint „[...] azokban a helyzetekben áll elő, amikor az emberektől megtagadják annak méltóságát, hogy beszédük alapnyelvi formája is tekintélylyel bírjon” (1996: 9). 2. A 2. kérdés az anyanyelvi nevelés egyik céljának és a tényleges nyelvhasználat jellegének az ellentmondásából fakad, hiszen a köznyelvet kell a diákoknak elsajátítaniuk, miközben a vemakuláris nyelvváltozatuk a nyelvjárás. Itt ütközik az anyanyelvi nevelés célja és a nyelvhasználati valóság ténye, különösen akkor, ha a nyelvjárási háttér figyelembevétele nélkül akarjuk elérni a köznyelv elsajátítását. A tanulók többségének, mint ahogy az a következő táblázat adataiból is kiderül - a válaszadók ismét a nyitrai magyar szakos hallgatók -, az iskolában sajátítja el a köznyelvet. A hallgatóknak feltett kérdés azt tudakolta, hogy „Hol és mikor sajátította el a magyar köznyelvet? ” A válaszok szerint legtöbben, 35-en ( 54, 40%) az iskolában és a médiából, 15-en az iskolában és otthon (23,43%), 10-en (15,62%) kisgyermekkorukban otthon sajátították el a köznyelvet, vagyis esetükben a köznyelv volt az elsődleges szocializáció nyelve. Közülük 7- en falun élnek ( 16, 27%), 3-an városban ( 15%). Általános tapasztalat, hogy a köznyelv elsajátításához a nyelvjárási hátterű gyermekek esetében többnyire göröngyös út vezet. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a nyelvjárásban szocializált diákoktól is köznyelvi szó- és írásbeli produkciókat követeltek a múltban, s követelnek még ma is (1. Kiss 2001: 146). A kérdéskör elméleti továbbgondolásakor mindenképp azt kell tudatosítania az anyanyelvet oktató pedagógusnak, hogy a diák már az A Hol és mikor sajátította el a magyar köznyelvet? kérdésre adott válaszok Iskolában, médiából Iskolában és otthon Otthon Egyéb-hiányzó válasz Falu 43/25=58,13%43/10 = 23,25% 43/7= 16,51% 43/1 =2,32% Város 20/10= 50%20/5 = 25% 20/3= 15% 20/2= 10% Településtípus nélkül 0 0 0 1/1 = 100% Összesen 64/35 = 54,40%64/15 =23,43% 64/10= 17,18% 64/4 = 6,25%
