Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
A magyar mint kisebbségi nyelv... 49 „A 2003/2004-es tanévre a képviselőtestület által 80 szlovák korona értékű hozzájárulás szavaztatott meg diákonként. ” A szlovákból magyarra fordított hivatali szövegek következő sajátossága, hogy gyakran hiányzik belőlük a határozott névelő. Tény, hogy a magyarban a határozott névelőnek konkrét szerepe van: betölti az előző mondatra vagy annak valamely meghatározott szavára való visszautalás funkcióját. A vizsgált példaanyag alapján feltételezzük, hogy a szlovákiai magyar hivatali nyelvhasználatban a névelő hiánya forrásnyelvi hatás, hiszen a szlovák nem használ névelőt, ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy a névelő elhagyása a hivatali nyelvhasználatban az elvonatkoztatásnak egy magasabb szintjére is utalhat. a) „Informácie súvisiace s výstavbou káblovej televízie na adrese Obecného úradu v ,,Kábeltelevízió bevezetésével kapcsolatos információk a ...-i Községi Hivatalban. ” b) „ Slobodná voľba lekára možná. ” „Szabad orvosválasztás lehetséges. ” c) „ Počas stavebných prác vchod obecného úradu bude prístupný z Námestia priateľstva. ” „Az építési munkálatok alatt a községi hivatal bejárata Barátság tér felől közelíthető meg. ” Az a) és b) példa a mondat aktuális tagolására utal, a szövegkörnyezet arra enged következtetni, hogy valami ismert, tudott dologból indulnak ki, erre építik új közlendőjüket. A c) példában azonban nem indokolt a határozott névelő elhagyása, hiszen a magyarban az utcák, terek neve (az idegen eredetűeket is beleértve) mindig névelős. A főnévi igeneves szerkezetek szintén gyakori elemei a magyar nyelvű fordításoknak. Ennek okát kereshetjük a forrásnyelvben is, hiszen a szlovák ige alapalakja az infinitívuszi alak, ennélfogva gyakran előfordul mind a köznyelvi, mind a hivatali kommunikációban. De a főnévi igenév - éppen átmeneti jellegénél fogva - a magyarban is jól szolgálja a hivatalos szövegekre jellemző általánosító stílust, mivel lehetővé teszi az objektív, érzelemmentes közlést. Sajátosságai közé tartozik az is, hogy általa egész mellékmondatok ágyazódhatnak be a főmondatba, növelvén az egyszerű mondatok telítettségét (vő. Korchmáros 1988: 591): a) „ Prosím dodržať termín. ” „Kérem a határidőt betartani. ” b) „Žiadosti prosíme odovzdať v podateľni. ” „A kérvényeket kérjük az iktatóban leadni. ” c) „Zaväzujeme sa podanú žiadosť v čo najkratšom čase prerokovať”. „A hivatal kötelezi magát a beadványt idő előtt elbírálni. ” ÖSSZEGZÉS A szöveganyag nyelvi vizsgálatát megelőzően igyekeztünk rámutatni azokra a külső és belső tényezőkre, amelyek hatással lehettek a nyelvi anyag állapotára. A tanulmány középpontjában azonban a párhuzamos (szlovák-magyar) korpuszokban előforduló, főként lexikális és grammatikai fordítási műveleteken alapuló szlovákiai magyar hivatali nyelvhasználat bemutatása áll. A leírásban meghatározott számú Írott nyelvi korpusz magyar nyelvű szövegeiből indultunk ki. Azt vizsgáltuk, mely lexikai és grammatikai jelenségek jelentkeznek elsősorban az írott közlésmódban. Kíváncsiak voltunk arra is, milyen hatással van a forrásnyelvi (szlovák) szöveg a célnyelvi (magyar) szövegek megformálóinak, szerkesztőinek nyelvi megnyilvánulására. Valószínűnek tartjuk, hogy a szlovák tannyelvű oktatási intézményekben szerzett szakmai képesítés mellett a fordítási tapasztalatok, illetve a nyelvészeti alapismeretek hiánya, valamint a hivatali nyelvhasználatot közvetetten befolyásoló nyelvtörvény is hozzájárul a szlovákiai magyar hivatali nyelvhasználat jelenlegi állapotához.
