Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
Variabilitás a helységnevek körében... 449 ra is fent említett helynévjegyzéket ajánlják használni. Mivel a most jóváhagyott tankönyveket minimálisan öt évre hagyják jóvá, ez azt jelenti, hogy a diákok legalább öt évig az ebben a kiadványban szereplő nevekkel találkoznak majd, ezeket tanulják meg, tehát e területen tovább erősödik a variabilitás. 7. BEFEJEZÉS Tanulmányomban a szlovákiai helynevek szabályozásának történetét és a jelenlegi helyzetet áttekintve arra mutattam rá, hogy a mai bizonytalanság és a névváltozatok léte az egymástól független, eltérő ideológiájú, államközpontú standardizálások, valamint spontán névalkotások következménye. Mivel a szlovákiai helyzet nem egyedi, a jelenlegi helyzet meghaladása csak egy egységes, az egész Kárpát-medencei magyar névanyagra kiterjedő standardizálás révén képzelhető el, amelynek „kimenete” egy olyan közös, rendszeresen gondozott helységnévtár volna, amely minden határon túli település esetében csak egy hivatalos névalakot tartalmazna. Az előzőekből következik, hogy ez a standardizálás csak akkor lehet sikeres, ha szakmai alapon, minden érintett - magyarországi és utódállamokbeli - fél bevonásával történik. A névrendezés természetesen az alapvető elvi kérdések tisztázása után indulhat meg, ezek közül az egyik legfontosabb az első törzskönyvezéskor megállapított, azaz az 1913-as helységnévtárban szereplő nevek státuszának tisztázása, annak megvizsgálása, mennyire célszerű ezekhez ragaszkodni abban az esetben, amikor a helyben nem használatosak. Az utódállamokban az utóbbi évtizedben megvalósított helységnév-szabályozások következtében a határon túl hivatalosnak minősített magyar nevek egy része országonként változó mértékben, de eltér a Magyarországon etalonnak tekintett 1913-as helységnévtárban feltüntetett nevektől. A névrendezéskor ezeknek a névalakoknak a státuszát is tisztázni kell, illetve kölcsönösen elfogadható névalakok kiválasztására és kodifikálására kellene törekedni. Az eddig alkalmazott elvek célszerűségét is meg kellene vizsgálni, elsősorban az egy település - egy név elvre, azaz a homonimák kiküszöbölésére, illetve az ún. „történeti” vagy „hagyományos” alak preferálásának elvére gondolok. A standardizációkor ugyanis mindig felbukkan az a probléma, melyik névforma minősíthető történetinek és miért (1. pl. Beregszászi 2004: 77). Az ezzel kapcsolatos és olykor meddő viták elkerülhetők volnának, ha az egységes standardizáció során a jelenlegi élő nyelvhasználatot nagyobb mértékben figyelembe vennénk, már csak ezért is, mert ezáltal valószínűleg a standardizált alakok elfogadottsága is javulna. HIVATKOZÁSOK Balogh Lajos 1996. A magyar településnevek használatának problémái Kárpátalján. Gadányi Károly - Bokor József — Gutt - mann Miklós (szerk.) Nyelvi tudat, identitástudat, nyelvhasználat. Szombathely: Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Szláv Filológiai és Magyar Nyelvészeti Tanszéke (Bibliotheca Slavica Savariensis III.) 133-137. Bartos-Elekes Zsombor 2002. Helységnevek a romániai köztudatban (Az exonima és az endonima mezsgyéjén). Geodézia és Kartográfia 4, 19-24. Beregszászi Anikó 1997. Magyar helységnevek Kárpátalján a nyelvi tervezés tükrében. B. Gergely Piroska - Hajdú Mihály (szerk.( Az V. Magyar Névtudományi Konferencia Előadásai (Miskolc, 1995. augusztus 28-30. MNyTK 209.) Budapest-Miskolc. 1: 356-361. Beregszászi Anikó 2004. Magyar neve? Az ukrajnai földrajzi nevek magyar használatáról. Beregszászi Anikó - Csernicskó István ...itt mennyit ér a szó? írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról. Ungvár: PoliPrint. 71-82.
