Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
446 Szabómihály Gizella említik. Ezeken kívül mind a honlapon, mind egyéb elektronikus és nyomtatott szövegből nagy számban adatolható az Észak- és Dél- Komárom változat, a magyarországi Komá - romra vonatkoztatva ritkán a Komáromújváros. Az Észak- és Dél-Komárom alakokat, illetve a Komárom északi és déli része megkülönböztetést főleg azok használják, akik egy településnek tekintik ezt, a jelenleg két államhoz tartozó önálló várost (1. pl. Hevesi-Kocsis 2003: 100-103). Ezzel szemben a magyarországi Komárom honlapján (www.komarom.hu) a szlovákiai várost (részt) gyakran említik Révkomárom-ként. Végezetül szóljunk az 1994-es jegyzékben nem szereplő, azaz a szlovák etnikai területen fekvő települések megnevezéséről. Az 1989-as változások után a központi magyar sajtó áttért a(z 1913-as törzskönyv szerinti) magyar nevek használatára, mivel azonban a nagyobb, történelmi vagy irodalmi szempontból jelentős városok kivételével a többi település régi magyar nevét az olvasók nem ismerik, ezek szlovák nevét azonosítási céllal zárójelben közlik a lapok. Az ebbe a csoportba tartozó települések megnevezése sem problémamentes azonban. Elsősorban elvi kérdéseket vet fel, hogy a szlovákiai magyarok a magyar településnevek 1948- as „elszlovákosítását” bírálják, egyúttal azonban a szlovák nyelvterületen fekvő települések nagy részére a múlt század végi törzskönyvezéskor magyarosított, azaz mesterségesen alkotott nevükön hivatkozunk, ennek tipikus példái Máriatölgyes (Dubnica nad Váhom, Fényes Eleknél Dubnicza) vagy Nyitrabánya (Hand - lóvá. Fényes Eleknél Handlova). Továbbá a szlovák nyelvterületen fekvő települések említésekor is megfigyelhető a variabilitás, pl. Leopoldov régi neve Újvároska volt, a szlovákiai magyar sajtóban viszont mind a várat (jelenleg fegyház), mind pedig a várost a törzskönyvezéskor megállapított névvel egyezően inkább Lipótvár-nak nevezik; a kelet-szlovákiai Micha - lovce pedig hol Nagymihály, hol pedig Nagymihályi, az utóbbi valószínűleg azért terjedt el, mert Sebők (1990: 54) ezt a formát közli. A magyarosított nevek mellett természetesen használatosak a jelenlegi szlovák (szlovák helyesírással írt) nevek is, a sajtóban tipikusan a sportrovatban, az adott település labdarúgóvagy egyéb csapatának megnevezéseként. Az utóbbi időben szaporodó magyar nyelvű idegenforgalmi kiadványokban, turista- és síközpontok magyar nyelvű honlapján is megfigyelhető a magyar és a szlovák név párhuzamos használata (egyiknek vagy másiknak a zárójelezésével). E szövegekben a magyar név előfordulását az is befolyásolja, milyen az elképzelése, az álláspontja ebben a kérdésben a megrendelőnek, illetve a fordítónak. 5. A KISEBBSÉGI NYELVHASZNÁLATI TÖRVÉNY 2011-ES MÓDOSÍTÁSA ÉS ENNEK KÖVETKEZMÉNYEI 2011. június 28-án a szlovák parlament elfogadta az 1999. évi 184. számú kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását, amely hatályon kivül helyezte az 1994. évi 191. számú ún. táblatörvényt, egyúttal a 2.§ (2) bekezdése értelmében (2) a törvény hatálya alá tartozó települések kisebbségi nyelvű megjelölésének9 jegyzékét kormányrendelet állapítja meg. A kormányrendelet előkészítésekor a kormányhivatal felmérést végzett az érintett településeken: a képviselő-testületnek (a polgármesteri hivatalnak) megküldött kérdőívben fel kellett tüntetni az adott település magyar nevét. Amint a viszszaérkezett kérdőívekből látható, a megkérde-9. Amint korábban már volt szó róla, a szlovák értelmezés szerint egy településnek csak egy neve lehet. Mivel Szlovákiában az alkotmány értelmében a szlovák az államnyelv, a település (hivatalos) neve a szlovák. A gyakorlatban azonban az e jegyzékekben szereplő magyar „megjelöléseket” is hivatalosnak érzik a magyar nyelvhasználók. Akárhogy nevezzük is e magyar tulajdonneveket, egyfajta standardizálási folyamat végtermékei, hiszen az e tanulmányban is bemutatott névváltozatok közül a jegyzékek összeállítói egyet emeltek be közülük.
