Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
440 Szabómihály Gizella Amint a bevezetőben említettem, a szabályozásba nem vonták be a szlovákiai magyar nyelvésztársadalmat, a köztársasági elnöki hivatal a szlovákiai magyar pártokkal elkészített egy településnév-jegyzéket, amelyet az Új Szó 1994. február 15-i számában közölt. Abevezető szerint a magyar neveknél a lakosság által a két világháború között használt elnevezéseket vették alapul az összeállítók, valójában azonban az 1920-ban (1927-ben) megállapított nevek mellett rendszerint az 1913-as és 1944- es helységnévtár szerinti neveket is feltüntették, így a közölt 504 településnév közül 80 esetében két vagy több névforma is szerepelt a jegyzékben (pl. Sállá, Garamsalló). Amint arról Duka Zólyomi Árpád képviselő tudósított (szintén az Új Szóban), a lakossági észrevételek alapján pontosított jegyzéket nyújtották be a belügyminisztériumba. A szlovák szakemberekből álló ad hoc terminológiai bizottság ajánlása a régi megyeneveket és a folyóneveket tartalmazó előtagok eltörlését tartalmazta, ezért elfogadhatatlan volt a magyar pártok számára. A jegyzék végleges formáját a politikai egyeztetések során nyerte el (1. Zalabai szerk. 1995: 199—201), a kompromisszumok eredményeként a megyenevet tartalmazó előtagot nagyrészt törölték, több esetben azonban megmaradt például a tájegységnévként értelmezhető Csallóköz-, Gömör- és Hont- előtag. A folyónevet tartalmazó előtagot néhány esetben meghagyták, máskor viszont nem, pl. Vágkirályfa, de Farkasd (korábban: Vágfarkasd). Meg - jegyzendő viszont, hogy 1920-ban következetesebbek voltak a hatóságok az előtag eltörlésében, így az 1994-es jegyzékben a világháború közötti időszakhoz képest több előtagos név maradt meg. Mivel a jegyzéket valószinüleg senki sem lektorálta, nagyon sok benne a helyesírási hiba. Egyrészt az összevont települések esetében előfordulnak kötőjellel kapcsolt nevek, pl. Perény-Hím, Szádudvarnok-Méhész, holott a magyarban a településneveket egybeírjuk. Másrészt az ékezetes betűk (főleg az ö-ő, ü-ű) esetében olykor elmaradt az ékezet, vagy a hosszú magánhangzó helyett rövid magánhangzó szerepel a névben, vagy viszont, pl. Csállóközkurt, Fuss (Füss helyett), Felsószemeréd (Felsőszemeréd helyett), Felsöszecse (Felsőszecse), Kosko - vácsvágása ( Kis ko vá cs vágása helyett). Az 1994-es szlovákiai névadás (már említett hiányosságain túl) egyik legfőbb problémája volt, hogy valójában nem egyértelmű a jegyzékben szereplő nevek státusza: a vonatkozó törvény a települések kisebbségi nyelvű megjelöléséről beszél, egyéb szlovák hivatalos dokumentumokban pedig az olvasható, hogy a szlovákiai településeknek csak egy hivatalos, azaz szlovák neve van (bővebben Szabómihály 2002: 34). A magyar nevek eszerint nem tekinthetők hivatalos névnek. Ezzel az értelmezéssel összhangban a magyar településnevek a legutóbbi időkig hivatalosan csak a közúti jelzőtáblákon szerepelhettek.1 3. VÁLTOZATOSSÁG A MAGYAR HELYSÉGNEVEKBEN Áttekintésünkből kitűnik, hogy a 20. század folyamán többször is megváltozott egy-egy település magyar neve. Mivel 1918 után csak a legalább 20%-nyi magyar lakosságú településeknek állapítottak meg egy-egy időszakban magyar nevet, 1918 után Szlovákiában már nem jelent meg olyan helységnévtár, amely az aktuális településszerkezeti változásokat figyelembe véve tartalmazta volna valamennyi szlovákiai település magyar nevét. Egységes standardizációs célú jegyzék nem lévén, a magyar településneveket használni kívánók vagy az utolsó teljes, azaz az 1913-as helységnévtárhoz nyúltak vissza, esetleg a kilencvenes években megjelent, szintén az 1913-as helységnévtárra 1. A 2003-ben elfogadott egyik oktatási törvény szerint viszont a kisebbségi nyelven oktató tanintézmények megjelölésekor a táblán az iskola székhelyét kisebbségi nyelven is feltüntetik azokon a településeken, ahol a kisebbségi lakosság számaránya eléri a 20%-ot
