Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
A magyar mint kisebbségi nyelv... 43 jóval rövidebb vagy általánosabb, mint a szlovák nyelvű, pl.: Oddelenie regionálneho rozvoja, dopravy a cestného hospodárstva - Közlekedési és útgazdálkodási ügyosztály. Ennek ellenére az ügyfelek anyanyelven való tájékozódásának jogát a legkövetkezetesebben éppen az önkormányzati hivatal tájékoztató táblája juttatja érvényre. Az egyes irodák mellett elhelyezett táblák szintén kétnyelvűek: szlovák és magyar nyelven egyaránt megnevezik az iroda, illetve az ott dolgozók szervezeti hovatartozását. Az önkormányzati dolgozók neve a személyi igazolványukban bejegyzett alakban szerepel a táblákon. Az egyik interjúalany szerint „másképp nem is lehetne feltüntetni a neveket, hiszen akkor már nem ugyanarról az emberről lenne szó”. Egy másik adatközlő véleménye szerint azonban „szlovákos formában is ki kellene írni a neveket, nehogy a szlovák nemzetiségű ügyfelek azt gondolják, hogy az ott dolgozók kérkednek a magyarságukkal, vagy hogy provokálni akarják őket a magyar névhasználattal”. 3. AZ ÖNKORMÁNYZATI DOLGOZÓK NYELVHASZNÁLATA Nyelvhasználat alatt ez esetben az önkormányzati dolgozóknak a hivatalon belüli magyarnyelv-, illetve szlováknyelv-használatát értjük. Mindeközben azt vizsgáljuk, minek az alapján választják meg a hivatal dolgozói az ügyfelekkel, illetve a munkatársakkal való kommunikáció nyelvét, s hogy következetesen a választott nyelven kommunikálnak-e, vagy időnként - a konkrét beszédhelyzetnek megfelelni akarva - váltogatják a két nyelvet. 3.1. Szóbeli ügyintézés A vizsgált hivatalban készített inteijúkból kiderül, hogy az alkalmazottak az ügyintézés során nemzetiségi hovatartozásuktól és anyanyelvűktől függetlenül mindkét nyelvet használják, de nyelvi megnyilvánulásaikat „alkalmanként felsőbb hatósági intézkedések is befolyásolják”. Az interjúalanyok bevallása szerint az önkormányzati hivatalban többnyire magyar anyanyelvű vagy szlovák anyanyelvű, de magyarul is beszélő alkalmazottak dolgoznak. Éppen ezért a magyar nyelvű munkahelyi nyelvhasználatot a szlovák anyanyelvű munkatársak sem kifogásolják, legfeljebb megkérdezik magyar anyanyelvű kollégáikat, ha valamit nem értenek. Az interjúk azt bizonyítják, hogy a vizsgált önkormányzati hivatalban a belső érintkezés nyelve elsősorban a magyar: ezen a nyelven folynak az egyes szervezeti egységeken belül a munkaértekezletek s a különböző osztályok közti megbeszélések is. Ha azonban valamely értekezleten részt vesz egy idegen személy (pl. a megyei önkormányzat alkalmazottja), magyarról szlovákra változik a nyelvhasználat. A képviselő-testület ülései azonban eleve kétnyelvüek: a polgármester először szlovákul, majd magyarul nyitja meg az ülést, s „az általa elmondott dolgok szinte az egész értekezlet alatt két nyelven hallhatók”. A képviselők hozzászólásai kivétel nélkül magyar nyelven hangzanak el, ezekre már a polgármester is csak magyar nyelven válaszol, s a vita is csak egy nyelven - magyarul - folyik. Abban az esetben, ha a testületi ülésnek szlovák anyanyelvű résztvevője is van, „attól függetlenül, hogy tud vagy nem tud, ért vagy nem ért magyarul, az ülés csak szlovákul folyik”. A hivatal belső dokumentumai az előírásoknak megfelelően szlovák nyelven készülnek, de a lakosságot közvetlenül is érintő fontosabb hivatalos dokumentumoknak (pl. határozatok, rendelkezések) a megbízott dolgozók elkészítik a magyar nyelvű változatát is. „Igaz, hogy nem szívesen, mert ez dupla munka, meg sok mindent nem tudunk megnevezni magyarul, szlovákul könynyebb megfogalmazni” - mondja az egyik adatközlő. Az értekezletek, gyűlések jegyzőkönyvei viszont csak szlovák nyelvűek: ez egyrészt az érvényben levő nyelvtörvény következménye, másrészt a vágsellyei levéltár a törvény rendelkezéseinek értelmében (lásd Tt 1990/428 3. § 2. pont, ill. Tt 1995/270 3. § 3c. pont) - csak az államnyelven írt anyagokat archiválja.