Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
430 Bauko János diákoknál a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, keresztszülők tegezése általánosabb, mint a szlovák tannyelvű iskolát látogatóknál. A fiatalok többnyire magázzák az idegen felnőtteket, csak 6-an tüntették fel az Ml-ből, hogy letegezik őket. Mindannyian csak a tanárokat és a papot magázzák. Összességében elmondható, hogy a tegezés a diákok körében jóval elterjedtebb, mint a magázás. A diákoktól az iránt is érdeklődtem, hogy a maga vagy az ön magázódó formát használjáke gyakrabban. „A maga személyes névmásként a XVII. században jelenik meg, Széchenyinek köszönhetően pedig a XIX. század harmadik évtizedében udvarias megszólításként az ön kezd el terjedni” (Kiss J. 1995: 271). „Nyomtatásban először a Stádiumban él vele 1833-ban e szavak kíséretében: Ezen szót (:) Ön, míg jobbra nem taníttatom, magyarban úgy használom, mint a német Sie-t” (Deme — Grétsy - Wacha 1987: 137). A diákok az ön megszólítás használatát elterjedtebbnek tartják, mint a magáét A diákok körében manapság már nem érvényes az a megállapítás, hogy: „Az önözés kissé távolibb, mértéktartóbb. A magázás viszont sokszor gorombának hat” (Köves 1988: 35). Passzív megfigyeléseim szerint a diákok mindkét változatot ritkán használják, kikerülik, mivel idegennek érzik őket, alkalmazásukat más megszólítási formákkal (pl. bácsi, néni) helyettesítik (vö. Sinor 1974: 549). „Az ön és maga megszólítás nem teljesen kielégítő a rövid, udvarias és demokratikus megszólításra [...] Olyan megszólítási formánk, mint az angol you, a francia vous, a német Sie, az olasz Lei, a spanyol Usted, amely rövid, mindenkivel szemben használható és egyben udvarias, mindmáig nincs nyelvünkben” (NyKk. II., 1985: 89). 3. MEGSZÓLÍTÁSFORMÁK „A megszólítás beszédtársunk személyének szavakkal történő megjelölése. A megszólítás gyakran maga a név vagy annak valamilyen változatban való megnevezése, máskor névpótló megszólításokkal helyettesítjük őket. Ezek a névpótló megszólítások minősülnek leginkább fatikus nyelvi elemeknek, hiszen jelentésük, tartalmuk sajátos, a kapcsolat állását is mutató” (Balázs 1993: 40). Az egyik legterjedelmesebb megszólítás-lexikont a Nyelvi illemtan c. könyvben találhatjuk (Deme - Grétsy - Wacha 1987: 371-441). A kérdőívnek a következő részében arra voltam kíváncsi, milyen megszólításformák léteznek a diákok körében. Az alábbi kérdésekre kaptam választ: 1. Hogyan szólítják a diákokat a következő személyek: édesanyjuk, édesapjuk, nagyszüleik, testvéreik, nagybácsijaik, nagynénijeik, keresztszülőik, tanáraik, papjuk, idegen felnőttek? 2. A diák hogyan szólítja meg édesanyját, édesapját, nagymamáit, nagyapáit, nagynénijeit, nagybácsijait, keresztanyját, keresztapját; bátyját, nővérét, öccsét, húgát (ha van); iskolatársait, tanárnőjeit, tanárait, az iskolaigazgatót, az idegen felnőtt nőket és férfiakat? A diákok szólítónevei közül a legelterjedtebbek a becenevek. Az Mi-ben a legmegterheltebb becenévképző az -i 23 névváltozatban fordul elő: Ági (<Ágnes), Andi (<Andrea), Báli (<Balázs), Barbi (<Barbara), Bogi (<Boglárka), Évi (<Éva), ľ lóri (<Flóra), Gabi (<Gábor), Imi (<Imre), Isti (<lstván), Kati (<Katalin), Kori (<Kornél), Kriszti (<Krisztína), Niki (<Ni - kolett), Norbi (<Norbert), Pali (<Pál), Re ni (<Renáta), Sanyi (<Sándor), Timi (<Tímea), Tomi (<Tamás), Viki (<Viktor), Zsolti, Zsigi (<Zsigmond). A 2. helyre az -ika becézőképző került (9): Agika (<Agnes), Andika (<Andrea), Annika (<Anna), Barbika (<Barbara), Danika (<Dá - niel), Marika (<Mária), Sanyika (<Sándor), Zsoltika, Gabika (<Gábor). A következő helyen a -ka becézőképző található (8). Általában a keresztnév alapalakjához kapcsolódik (6): Balázska, Dávidka,